Chapter-Twenty

*KiSeop POV*

Próba után őrült tempóban rohamoztam meg a zuhanyzót. Senkivel és semmivel nem törődve löktem félre az útból Hoont, Elit és Kevint is. Egyiken se örültek annak, hogy a falra, esetleg az ajtókeretre tapadtak, de ignoráltam szitkozódásukat.

Még be se értem az öltözőbe, de már vetettem le magamról a trikóm, és félmeztelenül szeltem tovább az utat. Mikor beértem a helyiségbe egyszerűen ledobtam a felsőm és a nadrágom, majd a zuhanyzóban kötöttem ki.

Talán úgy siettem, mint még soha egész idol életem alatt. Minden porcikám sóvárgott azért, hogy MinAh-val töltsem a szabadidőm. Még annál is izgatottabb voltam, mint amikor egy új szerződést kötöttem. Pedig akkor aztán le se lehetett lőni. 

Miután számot cseréltünk éjszakába nyúló beszélgetéseink voltak. Azonban, ahogy jött a hajtás, úgy lettem egyre fáradtabb, és a beszélgetéseink megszűntek. Ő nem hívott az idióta női logika miatt, ha pedig rá is szánta magát nem tudtam felvenni. Én sem hívtam, mert nem volt időm, ha őszinte akarok lenni energiám sem.

Megszoktam, hogy a nőim nem várnak tőlem törődést. Egyszerű kapcsolatok voltak, egyszerű szabályokkal. Ők kielégítik az én szexuális szükségleteim, cserébe én visszaszolgáltatom az e fajta törődést. Mindezt érzelem nélkül.

Azért néha napján megajándékoztam őket kisebb-nagyobb dolgokkal. De mindezt csak azért, hogy éreztessem velük; mégiscsak egy idollal van dolguk.

Azonban a rendszer nem mindig ilyen stabil. Van, amikor nem bírják felfogni, hogy nekem nincs szükségem másra a testükön kívül, és próbálnak közeledni. Apróságokkal kedveskednek, törődést mutatnak annak reményében, hogy elnyerik a szeretetem. Ez sosem jött be, sőt kifejezetten irritáló volt és idegesítő.

Ott volt például ShiRa. Majdnem, hogy tökéletes szexpartnernek bizonyult a többi társához képest. Tökéletes alkat, tökéletes csípőmozgás, az arcával volt egy kis probléma, de ez csak mellékes. Tényleg százszázalékosan meg lettem volna elégedve vele, de... - igen itt az a bizonyos de -, jöttek az érzelmek. Erősen nyomulni kezdett, rengeteget nyafogott és hisztizett... Gyűlölöm, ha egy nő nyafog vagy hisztizik.

Megbeszéltük, hogy ezt abba kell hagynia, és akkor még meg tudjuk menteni a "kapcsolatunkat". Bele egyezett, és pár hétig minden zökkenőmentesen ment. Én hívtam és ő jött, megtettük, amit meg kellett, majd könnyedén elváltak útjaink.

De elkezdte ő is a lassú közeledést; kávét főzött, érdeklődött felőlem, rendbe tette a dolgaim, és a kedvenc édességeim szerezte be. Egyszerűen undorító volt, ahogy közeledett felém, és próbált a kegyeimbe férkőzni. Így amikor elértem tűrőképességem határát, végleg megszabadultam tőle. 

Azonban MinAh-val más a helyzet. Egyszerűen imádom vele tölteni az időm. Természetesnek érzem, hogy beszéljek neki magamról, az érzéseimről, a családomról, még ha nem is sok mindent. Azzal sem volt probléma, hogy ő kiöntse nekem a lelkét. Élveztem, érdekelt, és szerettem hallani, ahogy mesél, néha még arra is rávettem, hogy énekeljen.

Egyszer fürdött, amikor telefonáltunk - ne tudjátok meg, milyen gondolatok kavarogtak a fejemben -, és miközben a haját mosta, öntudatlanul énekelni kezdett, én pedig bele szerettem. Azóta folyamatosan nyaggatom, mert túl szégyenlős, hogy csak úgy rázendítsen.

Mióta nem beszélünk telefonon, egyszerűen felemészt a hiánya. Hiányzik a törődése, a kíváncsisága, ahogy tiltakozik az éneklés ellen, a nevetése. Hiányzik, hogy érdeklem, hogy végre tényleg én érdeklek valakit, úgy hogy nem tudja, mekkora király vagyok az ágyban.

Még Kevin állandó duzzogását is vissza kívánom. Újra hallani akarom, hogy így meg úgy nem tud aludni, márpedig az elmúlt pár hétben mindig csak aludt volna. Végül is megértem. Ha én is csak álmaimban találkozhatnék MinAh-val, én se akarnék felkelni.

Az egyetemi találkozásunkon kívül, egyetlen egyszer találkoztunk, de az épp elég volt, hogy megbizonyosodjak róla ő az. Ő az a bizonyos ember, aki megváltoztatja az egész életemet, ő azaz ember, akire szükségem van jelen pillanatban. Még a régen úgy utált törődésével, kedveskedésével, hisztijével - habár még egyszer sem csinálta, de minden nő hisztizik -, és minden más elviselhetetlen tulajdonságával együtt. 

A víz elállt, kiszálltam, majd hihetetlen sebességgel töröltem szárazra a testem és a hajam. Elővettem a kifejezetten randira előkészített ruhadarabjaim, magamra öltöttem, utána pedig a tükörnél lőttem be a hajam. Nagy készülődésemet a fiúk csak nevetéssel, és a szokásos beszólásaikkal díjazták, amihez most Deanna is betársult.

Deanna volt az a nő az életemben, akit akárhogy kergetek, sosem érek el… Pedig szívesen kergetném, akár a végtelenségbe is. Csodálatos nő, nem is értem eddig, hogyhogy nem volt barátja. Azonban már csak Kevin miatt sem mászhattam rá... Óhh, pedig milyen szívesen megtettem volna!

Viszont most már itt van MinAh, és csak erre kell koncentrálnom, minden mást félre kell tennem. De semmi képen sem a kukába; gondolok itt EunHee telefonszámára. Napról napra mindig visszatértem a kukához, de egyszer sem bírtam megszabadulni tőle. Mintha a kezemre lenne ragasztva, hogy soha többé ne tudjak megválni a papír fecnitől…

A fölösleges cuccaim az entertainment-nél hagytam, hogy csak a fontos dolgok legyenek nálam, mint például telefon, pénztárca, iratok. Másra nem is nagyon volt szükségem, így még egy gyors tükörbe nézés után elhagytam az épületet.

Autóba pattantam, és a megbeszélt hely felé vettem az irányt. Próbáltam a megengedett sebességet betartani, de nem igazán sikerült. Nem akartam elkésni… Azok után, hogy napok óta nem beszéltünk, nem akartam őt megváratni.

A gyomrom görcsben volt az idegességtől. Még fellépés előtt sem stresszezek ennyire, azonban a tény, hogy MinAh haragudni fog rám megrémisztett. Neki szüksége volt a törődésre. Kellett neki, hogy naponta felhívjam és foglalkozzak vele. De most mindez elmaradt, nem beszéltünk, nem hallgattam meg, még csak üzenetet sem küldtem neki. Érzem, hogy haragszik rám. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy ott lesz az egyetem előtt.

Tudtommal ma vizsgázott, ezért tovább kellett bent lennie, mint általában. Szorítottam neki egész nap, emiatt nem is igazán tudtam koncentrálni a próbán történt eseményekre. Fontos volt nekem a jövője, szurkoltam, hogy jól teljesítsen. Igaz még egyszer sem láttam táncolni, de biztos voltam benne, hogy eszméletlen. Talán majd most…

Megálltam az egyetem előtt és vártam. Ide-oda nézelődtem, próbáltam nem feltűnést kelteni. Olyan tíz perccel később megláttam, amint MinAh közeleg két lánnyal az oldalán. Amikor meglátta az autót egy pillanatra komoly lett az arckifejezése, majd ismét nagy mosollyal barátnői felé fordult. Puszi-puszi, és máris az autóm felé vette az irányt, a barátnői pedig tovább álltak.

Az egyiknek rövid haja volt, ami akaratomon kívül is felkeltette figyelmem, rögtön Kevin és az álomnője ugrott be. Emlékszem az elején mennyire ki volt akadva a ténytől, hogy a csajszi rövid, de mára már beletörődött.

Gondolataimból MinAh zökkentett ki, kinyitotta az ajtót, és beült mellém.

- Azt hittem megint elfelejtesz, ezért nem is siettem – hányta szememre mulasztásom, és magyarázkodott is egyben, közben pedig a szélvédőn bámult kifelé. Hangja szomorú és meggyötört volt, amitől összeszorult a szívem.

- MinAh én… Sajnálom, de nem az én hibám volt – mondtam inkább magamnak, mintsem neki. – Az időbeosztás egyszerűen túl szoros és-

- Nem érdekel KiSeop – fojtotta belém a szavakat, és még kezét is felemelte. – Nem érdekel, és tudod miért? – fordult felém egész testével. – Mert biztosra venném, hogyha a többieknek lenne… - állt meg és hezitált. Tekintete bizonytalanságot sugárzott, ekkor leesett, hogy nem tudja, milyen szóval illesse magát. – A lényeg az, ha a többiek lennének ilyen helyzetben, legalább reggel és este írnának, vagy csak egyszer egy nap, hogy tudassák élnek.

Kevin biztos megtenné... De én nem vagyok olyan, mint Kevin...

- Barátnője - mondtam ki helyette a szót.

- Tessék? - jött zavarba, és ide-oda kapkodta tekintetét.

- Jól hallottad - bólintottam. - A barátnőm vagy.

- Örülök neki, hogy erről engem is megkérdeztél - fonta össze mellkasa előtt karjait, szigorú tekintettel próbált vizslatni, azonban egy kis játékosság csillogott benne, és a szája sarkában is.

- Ó~ Most mond azt, hogy nem ezt akartad mondani - provokáltam.

- Hát NEM - dőlt közelebb -, ezt akartam mondani.

- Jól van MinAh - vettem fel a harcot. - Akkor nem vagy a barátnőm - jelentettem ki, majd elfordítottam a kulcsot, és elhagytuk az egyetem területét.

- Mi? Nem! - tiltakozott. - Vagyis igen!

- Mi igen? - villantottam felé egy féloldalas mosolyt.

- Inkább csak vezess - fordította vissza fejem az út felé.

- Megbocsájtottál? - folytattam gyerekes viselkedésem.

- Vezess - kuncogott.

- Akkor ezt igennek veszem - nevettem fel, MinAh pedig mosolyogva csóválta a fejét.

Egy bő félóra múlva megérkeztünk a lakásomra. Nem igazán tudtam, hogy hova vihetném, ahol nincsenek ott a rajongók és a srácok… Az entertainment-hez pedig még nem vihettem, ezért nem maradt más megoldás, mint a saját otthonom. És csak úgy megjegyezném, hogy ide még egyetlen egy nőt sem hoztam fel. Még a nővérem és az anyám sem volt itt. Ami azért nagy szó, mert így nem takarít utánam senki, hanem magamnak kell. Már nem, mintha olyan sokat lennék itt…

- Öm… - kezdte MinAh miközben cipőjét vette le magáról. – Hol is vagyunk pontosan?

- Itt lakom – mutattam körbe.

- Na, ne! Komolyan? – csodálkozott, és elindult a nappaliba. – Nagyon tetszik, és még konyhád is van – fordult hirtelen az említett helyiség felé.

- Szeretsz főzni, vagy tudsz is? – kérdeztem, mert annyira belelkesült a konyhától, hogy rögtön ez volt az első dolog, ami az eszembe jutott.

- Nem – nevetett fel, én pedig csak néztem, mint borjú az új kapura. – Ez SoJin unnie reszortja, vagy esetleg HyeRié… Én csak szeretnék tudni, de sose engedik, hogy gyakoroljak – panaszkodott.

- Itt bármikor főzhetsz, ha szeretnél – dőltem az egyik pultnak.

- OMO! Az nagyon jó lenne – hajtotta le a fejét szégyenlősen. – De… én nem sűrűn leszek itt.

- Már miért ne lehetnél? A barátnőm vagy – közöltem vele újra, arra az esetre, ha elfelejtette volna. Kissé eltátotta a száját, ahogy derekánál fogva magamhoz húztam. – Tudom, hogy nem régóta vagyunk együtt…

- Mennyi ideje is? Két óra? – húzta fel az egyik szemöldökét.

- Az én szememben már egy hete – vallottam be.

- De hiszen akkor beszéltünk először.

- Ez nem igaz, a tetováló szalon előtt beszéltünk először.

- Jó igazad van – forgatta a szemét. -, de az nem teljesen nevezhető annak.

- Szokd meg Minnie – nyomtam egy puszit a fejére.

- Minnie? Egyedül HyeRi-yah szokott így hívni, és nagyon ritkán a többiek. De ők tényleg csak nagyon ritkán – lepődött meg. – Seoppie – csücsörített.

- Hát, engem meg csak Kevin szokott így hívni, úgyhogy szerintem ezt megtárgyaltuk – nevettünk fel.

- Hol van a hálószobád? – hozakodott elő hirtelen az ötlettel.

- Arra – mutattam hüvelykujjammal magam mögé, ő pedig azonnal ott hagyott, és megindult felé. – M-miért?

- Mert kíváncsi vagyok rá – vont vállat, miközben egy pillanatra felém fordult, és már haladt is tovább. Csak megcsóváltam a fejem, de közben beugrott; pornó.

Baszki! A pornós DVD-k! Mit tegyek, mit tegyek?! Oké KiSeop nyugi, most szépen utána futsz és megállítod. Aztán kitalálsz valami jó magyarázatot, hogy miért nem mehet be oda. Vajon fél a krokodiltól? Mondhatnád, hogy van ott egy krokodil…

- MinAh, ezt nem kéne! – futottam utána, de mire beértem volna már benyitott a szobába.

Szemei rögtön a tv mellett lévő pornós polcra tévedtek… Mert miért is hagyta volna figyelmen kívül?! Kissé megtorpant, majd nyelt egy nagyot, és beljebb lépett. Miért kell ennyi felnőtt filmet néznem, amikor mindig van valaki, aki ki tudja elégíteni a vágyaimat? Habár most nincs, de akkor is; túl kanos vagy Lee KiSeop, túl kanos…

- Most úgy teszek, mintha az a rész – mutatott a DVD-k felé. -, nem lenne ott – nevetett fel kínosan. – Egyébként anyudék ezt látták már?

- Még egy nő se volt itt – kémleltem a plafont.

- Ja, hogy úgy – bólintott, miközben tovább nézte a szobát. – Egyébként nagyon otthonos – ült le az ágyra, majd elkezdte lóbálni a lábát. Te jó ég, mi mindent szeretnék azon az ágyon tenni vele. Ha nem cseszem el, akkor pedig meg is tehetem!

- Ha szeretnéd, eltüntetem – ültem le mellé, kezem pedig övéire helyeztem.

- Nyugodtan maradhat, ez is te vagy KiSeop, ezzel együtt kell elfogadnom téged – mosolygott rám, én pedig magamhoz öleltem. Hangjából teljesen kihallatszott, hogy minden egyes szót komolyan gondol, aminek nagyon örültem. Jó volt, hogy nem akart megváltoztatni, és úgymond jóváhagyta a pornó mániám. Kitudja, mellette lehet el fog múlni ez a szokásom.

Mindenesetre nagyon jól esett, hogy ezt mondta. Teljesen meghatott, a szívemben pedig valami furcsa érzés lett úrrá. Kellemes volt, de egy részről meg is rémített... Még sosem éreztem ilyet.

- Szeretnék elmondani valami fontos dolgot – emeltem kissé fentebb a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Hallgatlak – suttogta, én pedig belekezdtem.

- Tudod… eléggé mocskos múltam van. Régen, rengeteg nővel összeszűrtem a levet, és csak egyéjszakás kapcsolataim voltak, vagy ami még rosszabb-

- Elmondta SoJin. Tudom, hogy csak kihasználtad a nőket, és hogy egyikkel se gondoltad komolyan. Meg akarta tiltani, hogy együtt legyünk… - magyarázta, nekem pedig leesett az állam.

Az a nő! Nem elég, hogy betör hozzánk, és tökösszeroppantós tekintettel majdnem kinyír, de még MinAh-t is beavatja a dolgokba. Azokba a dolgokba, amikbe én akartam beavatni. Szegény kitudja mennyire akadt ki, én pedig nem voltam ott, hogy átöleljem! Lehetséges… lehet, hogy ezért keresett annyiszor?

- De engem nem érdekel - folytat ugyan olyan higgadtan. - Mármint, de, de nem hagyom, hogy ez tegyen tönkre mindent. A múlt... Az elmúlt. Most a jelen van és a jövő, azt pedig mi alakítjuk ki maguknak. Kedvellek KiSeop, van bennem egy érzés, ami túlságosan feléd húz, és nem enged tőled. Egyszerűen nem tudok átsiklani a létezésed felett, muszáj megállnom, még akkor is, ha sebekkel tarkítva kell tovább indulnom.

- Köszönöm - leheltem finom csókot ajkaira. - Nem is tudod elképzelni, mennyire sokat jelent ez nekem. Az, hogy így gondolod, és hogy ezek ellenére is még mindig itt ülsz; mellettem. Köszönöm - öleltem magamhoz jó szorosan, amit ő gondolkodás nélkül viszonzott.

Azonban nem akartam, hogy itt lezárjuk ezt a témát. Fontosnak tartottam, hogy mindenbe beavassam, a legapróbb részletekbe is. És most... Azok után, hogy ő kiöntötte nekem a szívét, hogy megmutatta mi rejtőzik a lelke mélyén, kötelességemnek éreztem, hogy én is őszinte legyek vele.

A kapcsolatok alapja a bizalom és az őszinteség. Ő megbízott bennem, kitárulkozott előttem teljesen, tartozom neki annyival, hogy én is megteszem ezt.

- Mutatni szeretnék még valamit, és ha azután is így gondolod, megígérem, hogy a legjobb tudásom szerint fogok bánni veled és az érzéseiddel - raktam kezem szívére, ő pedig csak szégyenlősen bólintott.

A megengedettnél kicsit gyorsabban haladtunk a dorm felé. Már eléggé későre járta, így siettem, hogy minél hamarabb végezzünk. Semmi kedvem nem volt SoJin öklét övön alul találni. Márpedig ha nem viszem haza úgymond időben, akkor biztos ott köszön majd vissza legközelebb, és nem a púderes pamacsról.

Minnie az út alatt próbált témákat felhozni, így jól elbeszélgettünk. Testileg talán igen, viszont lélekben nem teljesen voltam ott. Attól függetlenül, hogy beszéltünk, csak arra tudtam gondolni, hogy miként fog reagálni arra, amit mutatni akarok neki.

Csak remélni tudtam, hogy továbbra is úgy fog a dolgokhoz állni, mint eddig, így nem csoda, hogy kissé remegő ujjakkal nyomtam le a dorm ajtajának kilincsét.

Ahogy számítottam rá, a fiúk rögtön rám emelték tekintetüket, és mikor észrevették, hogy MinAh is velem van kissé eltátották a szájukat. Viszont Minnie is meglepődött. Annak ellenére is, hogy gondolhatta volna, hogy nem lesz üres a dorm...

- Sziasztok - intett félénken, miközben beljebb invitáltam.

- Helló~ - ugrott fel Aj. - Szóval te lennél a szerencsés kivétel? - nézett végig rajta, amitől barátnőm eléggé zavarba jött.

- Ülj csak le - jelent meg Eli is, majd a kanapéra ültették őt, ezzel két tűzfal közé szorítva. Jobb oldalán foglalt helyet Eli és Hoon, bal oldalán pedig Aj és SooHyun. Hol van Kevin? Biztos még mindig a nővérével. - Én Eli vagyok, ő itt Aj, Hoon és SooHyun. Te pedig MinAh, ha jól sejtem.

- Nagy megtiszteltetés, hogy egy ilyen nőt tisztelhetünk a körünkben - mondta a leader, a többiek pedig csak egyetértően bólogattak.

- M-milyen nőt? - nézett végig a társaságon megilletődve a figyelem tárgya.

- Ilyet, mint te. Ilyet, aki elérte KiSeopnál, hogy ne csak szex bábuként tekintsen rá - fejtette ki Hoon az "ilyen nő" megnevezést.

- Oké, azért ez egy kicsit túlzás szerintem - próbált védeni MinAh, aminek felettébb örültem.

- Dehogyis! Nem hallottál még a sze-

- Nem Elison, nem hallott - szűrtem a fogaim között. - És szeretném, ha nem is tőletek hallana! A megállapításod Hoon pedig kissé fájó... De nem véletlenül gondolod így - sóhajtottam. - Gyere MinAh menjünk - ragadtam meg kezét, majd a szobába húztam.

- Egyébként én is szívesen változnék miattad! - kiabált még utánunk valamelyik barom, de ezzel már nem foglalkoztam.

- Nem fáj, hogy ilyeneket gondolnak rólad? Mármint ők a csapattársaid, és Hoon azzal a szex bábuval szerintem eléggé elvetette a sulykot - hangjából egy kis harag és felháborodás hallatszott ki.

- Nem, nem fáj - mosolyogtam rá. - Joggal teszik ezt, és ettől függetlenül még ugyanúgy szoros a kapcsolatunk - simítottam végig arcán. - Viszont a szex baba... Hát van benne igazság.

- Rengeteg ember van, akinek még nem volt normális kapcsolata, csak kalandok - legyintett, miközben leült Kevin ágyára. - Úr isten! Ez egy tengeri malac? - akadt meg szeme a polcra tett kisállat hordozón. - Nagyon édes - vette ki, majd elkezdte simogatni, és az orrával bökdösni. Nagyon édesek voltak, de muszáj voltam a feladatomra koncentrálni. - A tiéd? - nézett rám csillogó tekintettel, de le kellett lomboznom.

- Igen és nem, a Keviné - világosítottam fel, majd gyorsan visszaugrottam az eredeti témára. Vagyis tettem volna, ha hagyja.

- Keviné?

- Igen, most hozta neki Deanna, de ne erről beszéljünk, hanem amiért ide hoz-

- Mi a neve?

- MinAh letennéd azt a kibaszott malacot, és figyelnél rám? - emeltem fel kissé a hangom, mire ijedten nézett rám. - Sajnálom - túrtam a hajamba. -, de tudtommal nem azért vagyunk itt, hogy kitárgyaljuk Kevin kisállatát, hanem, hogy fontos dolgokról beszéljünk. És nincs neve, Kevin még nem is látta. Ennyit a malacról - vettem el tőle, majd a helyére raktam.

- Jó, akkor most már mondd, mi az, amit meg kell mutatni? Ami miatt joggal mondják, hogy szex bábunak használod a nőket? - állt fel, közben pedig a csípőjén pihentette kezeit.

Összeszorítottam a szemem, majd a szekrényhez mentem és kinyitottam. A benne lévő széfbe beütöttem a kódot, ami kinyílt ezzel megnyitva az utat a következő ajtónak. Elővettem a nyakláncomra akasztott kulcsot a pólóm alól, és a széf másik ajtajának lyukába helyeztem.

Mások aranyat, pénzt, esetleg mindenféle családi ereklyét tárolnak ennyire elzárt, biztonságos helyen. Azonban én más vagyok. Én az egész életemre kiható szerződéseimet tárolom ebben a széfben.

Fontosnak tartom ezt a fajta védelmet, ugyanis ha erre rájönnek, és megszerzik ezeket az iratokat, akkor azzal az egész karrierem, sőt az egész bandát tönkre vágnák... Aminek én lennék az oka.

Egy kicsit gondolkodtam rajta, hogy mindet ki vegyem-e, de hogyha már megteszem, akkor miért csak a felét mutatnám meg? Így egy nagyot sóhajtottam, majd az összes borítékot kiszedtem, és Kev agyára dobtam pontosan MinAh elé.

Ha most Kevin itt lenne, és ezt látná, biztosan az lenne az első dolga, hogy elkezd velem ordítozni, hogy takarítsam el ezeket a szennyeket az ő szent helyéről. Vallásossága miatt gyűlölte az én életformám, ennek pedig sokszor hangot is adott.

Minnie csak értetlenül nézett, mire a borítékok felé biccentettem, hogy nyissa ki az egyiket. Lassan kihúzott egyet, felbontotta, és elkezdte olvasni.

- Ez... - hangja erőtlen volt.

- Ez pontosan az, aminek látszik - húztam el a szám. - Szerződés, ami kimondja, hogy a személy, akivel kötöttem köteles minden nemű szexuális vágyamat kielégíteni, amiben a szerződés alapján megegyeztünk. Cserébe pedig pénzt, és különböző anyagi juttatásokat, meg persze testi javakat kap tőlem - mondtam érzelem mentesen, ő pedig teljesen lesokkolt.

- A-a többi is ez? - nyelt egy nagyot, bólintottam.

- Igen MinAh, mind ilyen szerződést tartalmaz.

- Mennyi? - kezdtek könnyek gyűlni a szemében. - Mennyi van ezekből?

- Nem tudom - vontam vállat. - Nem számolom őket, de te nyug-

- Nem fogom - rázta a fejét. - És, most velem is ilyet fogsz íratni? Egy szerződést?

- Nem! - vágtam rá azonnal. - Nem MinAh - nyúltam a kezéért, amit először el akart húzni, de mégse tette. - A fiúk is megmondták, te más vagy.

- Meg kell ezt emésztenem, sajnálom - húzta ki kezeit az enyém közül, majd az ajtó felé indult, ahol Kevinbe ütközött. - B-bocsánat.

- Semmi ba...j - akadt meg Kevin szava kicsit. - Itt meg... - értetlenkedett, de amint tekintete az agyára vándorolt, mindent megértett. - Haza viszem - karolta át barátnőmet, miközben kivezette a szobából. Én csak hálás pillantásokkal jutalmaztam. Biztos nem engedte volna, hogy én vigyem haza, de így legalább Kevinnel biztonságban lesz.

- Köszönöm.

- Viszont, ha mire visszaérek, nem takarítod el azt az undormányt az ágyamról, esküszöm, megbánod - nézett rám fenyegetően, majd elhagyta a szobát. Elhagyta, azzal a személlyel, aki a jegyet jelentette számomra egy jobb élet felé...