Chapter Nineteen

*Kevin POV*

Kissé csalódottan és mérgesen nyúltam a telefonomért, ami őrült csengésével kirobbantott a varázslatos álomvilágból. Kivételesen nem a munka miatti ébresztő okozta a csörgést, hanem a nővérem Deanna.

Érdekes, pont az előbb "beszéltem" róla, most pedig, mintha csak megérezte volna, felhív. Ezt persze nem bánom, mert az utóbbi hetekben sokat gondoltam rá, hogy fel kellene hívni, és megbeszélni vele azt, amin keresztül megyek. Viszont örültem volna, ha pár órával később hív.

Elhúztam a zöld kis karikát, lehetőségem sem volt beleszólni, ugyanis nővérem megelőzött.

- Kevin! - hallottam meg kissé túlpörgött, csilingelő hangját. - Remélem, nem ébresztettelek fel - kuncogott.

- Már késő remélni... - álmosságtól rekedt hangon szóltam a telefonba. A hangom kissé nyersebbre sikeredett, mint terveztem... De nem baj, ha már felkeltett, akkor megérdemli.

- Sajnálom öcsi - mondta, de hallatszott, hogy egyáltalán nem gondolja komolyan. Sőt még örült is neki valahol, hogy felkelthetett. Miközben telefonáltunk felálltam az ágyból, és a konyhába mentem, hogy készíthessek magamnak egy teát. Felforraltam egy kevés vizet, és elővettem a tea filtert. - Mi a helyzet U-Kiss tájon?

- Mindenki alszik - motyogtam. - Ja, nem, én nem, engem felkeltettek – helyesbítettem szemrehányóan. Levettem a kedvenc bögrém a polcról, majd beletettem egy meggyes filtert, aztán öntöttem rá a forró vízből.

- Istenem Kev! Hányszor mondtam már, hogy tedd túl magad az ilyen dolgokon – dorgált, és magam előtt láttam, ahogy megforgatja szemeit. - Nem szeretem, ha az életnek ilyen apró dolgain akadsz fent...

- Tudom, tudom - hagytam rá a dolgot. Teámba tettem a három kockacukrot - Várj egy pillanatot – kértem, és magam mellé tettem a telefont. Előkotortam a citromlevet, és abból is három kanállal juttattam italomba, ezek után jól megkevertem.  Már csak arra vártam, hogy hűljön egy kicsit. - Itt vagyok.

- Teázol ugye? - tette fel a költői kérdést, mire hümmögtem. - Csinálj kettőt - utasított.

- Minek? – tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott.

- Minek, minek... Mert azt mondtam!

- Noona! Most keltem, miért vagy ilyen? - biggyesztettem le ajkam.

- SooHyunnak - mondta az okot. - Megérdemli, nem?

- De – morogtam, majd elkezdtem csinálni még egy adagot.

- Mi a programotok mára? - faggatózott.

- Egytől fotózás, háromtól próba, négykor műsor, utána pihi - ismertettem vele napirendünket, miközben ajkamhoz emeltem a bögrém.

- Ez nem is olyan vészes! Király - ujjongott. Hirtelen a csengő hangja ütötte meg a fülem. Ki lehet az? - Kevin nem szeretnéd kinyitni?

- Mit? - kérdeztem aztán leesett, hogy az ajtóra gondol. Biztos hallja a csengőt. - Ja, de - tértem észhez, a bögrém letettem, és az ajtóhoz siettem. Hajam kócos volt, arcom nyúzott és pizsiben voltam, ha az alsónadrágot lehet annak nevezni. Egy pillanatra elgondolkodtam rajta, hogy tényleg jól teszem-e, ha kinyitom azt az ajtót, de megtettem. Milyen jól tettem!

Legnagyobb megdöbbenésemre és örömömre, az ajtóban Deanna állt. Arcomra egy óriási mosoly ült ki, ahogy megpillantottam rég nem látott nővérem két bőrönddel és egy óriási táskával a kezében. Azt hittem ott helyben elejtem a kezemben tartott telefont.

- Az egy dolog, hogy nem jössz elém a reptérre, na de, hogy az ajtót sem nyitod ki! – tárta szét karját, én pedig belevetettem magam. - Szia öcsi - borzolta össze még jobban hajam, majd letette a telefont, és félretolva az útból, beengedte magát.

Táskáját ledobta a földre cipőjével együtt, majd fáradtan a kanapéra vetette magát. Mosolyogva megcsóváltam a fejem, eltettem telefonom, kezembe vettem két bőröndjét, és azt is a többi cucca mellé helyeztem, majd gondosan bezártam az ajtót.

- Hiányoztál - dőltem rá és úgy öleltem meg. Ez egy kisebb kacajt váltott ki mind a kettőnkből. Jó volt újra a karjaimba zárni. Hónapok óta nem tapasztalhattam meg ezt az élményt és hiányzott. Egy kicsivel jobban is, mint anyáék.

- Te is, de ettől függetlenül nem kéne összenyomni – paskolta meg a hátamat, én pedig leszálltam róla. Némelyik embernek furcsa lehet, hogy én fekszem a nővéremre és nem ő rám, de én voltam a kisebb, így nálunk ez megmaradt. Lábát az ölembe tettem és így ültünk tovább a kanapén.

- Mi újság otthon? – tettem fel a kérdést, ami már nagyon érdekelt. Kezemmel lábát piszkáltam, de nem zavarta szóval folytattam.

- Anya teljesen kivan, hogy hónapok óta nem látott, apa pedig ezt próbálja kezelni. Eléggé komikus a helyzet – nevetett, én pedig csatlakoztam hozzá. – Egyébként jól vannak – mosolyodott el megnyugtatóan.

- És~ veled mi a helyzet noona? – Szerettem volna róla is és nem csak anyáékról hallani.

- Két hónapja… én megismerkedtem valakivel – pirult el mondatára, nekem pedig felcsillant a szemem. Deanna huszonöt éves volt, már nagyon ráfért egy komoly kapcsolat… Igaz rám is, de nekem érthető okokból nem nagyon van rá időm. Az is egy csoda, hogy álmomban megtaláltam a boldogságot, KiSeop pedig a valóságban is. Habár barátom boldogsága még kissé bizonytalan…

- Ez csodálatos! – lelkesedtem fel. – Mesélj – paskoltam meg a lábát.

- Im TaeSannak hívják, nyaralni volt Amerikában, és szerencsés módon összefutottunk. Egyre többet mentünk együtt szórakozni, egyre többet beszéltünk és elég gyorsan egymásra találtunk. Úr isten Kevin, ha látnád! – ült fel kicsit. – Annyira, annyira szívdöglesztő – áradozott, mire felnevettem. Jó volt őt így látni, ennyire elvarázsoltan. - Ma hazajött, én pedig jöttem vele.

- Hogy értve jöttél vele? – nőttek óriásira szemeim.

- Nyugi Kev, nem élni jöttem vele – kuncogott. Biztos szórakoztatónak találta, hogy a szívbajt hozza rám. – Még – suttogta, szemét lesütötte és úgy babrálta a kanapét. Torkomba akadt a levegő, hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Hogy ide költözik, ahhoz a férfihoz?!

- Ez most komoly? – kérdeztem vissza a biztonság kedvéért.

- Igen… azért mondtam el, mert bízom benned – ült fel teljesen, lábait is kivette az ölemből, és úgy nézett velem farkasszemet. – Most itt maradok két hétig, amit TaeSannál fogok tölteni, amolyan próba napok gyanánt. Apuék úgy tudják, veled vagyok, szeretném, ha ez így maradna.

Hirtelen nem tudtam feldolgozni azt, amit mondott. Hogy két hétig ennél az embernél lesz, és falaznom kell neki. A sok információ csak volt, és nem akart letelepedni.

- Biztos vagy te ebben Deanna? – néztem rá aggódó tekintettel. – Mármint elég volt ez a két hónap, hogy egy ilyen döntést meghozz? – hangomból áradt a féltés és a bizonytalanság.

Viszont valahol megértettem őt. Ha mélyen magamba néztem, ott is csak vágyat találtam. Vágyat arra, hogy szeressen valaki. Hiába, hogy idol vagyok, és több százezer ember szeret, egy részem magányos. Egy hatalmas űr tátongott bennem, amit az Ő jelenléte egyre jobban megtöltött, még ha csak álmomban is voltunk együtt.

Úgy éreztem, hogy rengeteg mindent képes lennék érte feláldozni, annak ellenére is, hogy csak pár hete ”ismertem”. Ez volt az, amiért megértettem a nővérem, de ezek ellenére féltettem is őt.

  - Szerelmes vagyok Kev – fogta meg kezeim. Rájöttem, hogy mellette kell állnom, és ha ez az egész jól sül el, akkor is végig szüksége lesz a támogatásomra. Én pedig gondolkodás nélkül biztosítani fogom neki – ha rossz kimenetele lesz, akkor is -, hiszen annak ellenére, hogy ő az idősebb, ugyanúgy szüksége van rám, mint nekem rá. – Életemben először, tényleg igazán szerelmes vagyok – dőlt a vállamra. Kezemet átvetettem testén, majd magamhoz húztam.

- Azt hiszem, ezzel nem vagy egyedül – mosolyodtam el halványan a gondolatra, miszerint én is szerelmes vagyok. Ezzel igazából nem is lett volna semmi baj, hogyha a személyt, aki iránt ilyen fajta érzelmeket tápláltam a valóságban is ismertem volna. Legalább már biztos vagyok benne, hogy él. Hacsak nem láttam rosszul...

- Ezt mégis, hogy érted Kevin Woo? – tornázta magát normális pozícióba Deanna. Szemeit összeszűkített, arcát kissé oldalra billentette, és így figyelt engem.

- Magam sem tudom – sóhajtottam, jobb kezemmel pedig hajamba túrtam. – Én… szoktam álmodni – kezdtem.

- Azt mindenki szokott, öcskös – forgatta szemét nővérem.

- Tudom, de nekem ez más. Olyan, mintha a valóságban történne az egész, mintha két életem lenne. Az egyik itt veled, a másik pedig éjszaka – tettem ki az egyik, majd másik kezem, miközben beszéltem. - Már azt sem tudom, hogy most álmodok-e vagy nem. Végül is, csak a nővérem, aki AMERIKÁBAN él, hirtelen beállít – anya nélkül, ami nagy szó -, hogy ő egy itteni férfihoz akar költözni! KiSeop is hirtelenjében eldönti, hogy ő igenis elkötelezi magát. KISEOP! Akinek soha életében egy komoly kapcsolata sem volt, aki szerződéseket írat alá a nőcskéivel! Egyáltalán most ez a valóság, vagy nemsokára felébredek és eltűnsz? – legyeztem a levegőben, miközben felpattantam helyemről. - Teljesen össze vagyok zavarodva… - téptem két kezemmel hajam a kis kiborulásom végére, Deanna pedig csak meresztette rám barna szemeit és pislogott. Biztos ráijesztettem szegényre a viselkedésemmel. Sosem szoktam ilyen szinten kikelni magamból.

- Kev – ejtette ki a nevem lágyan, hogy még véletlenül se dúljon fel még jobban -, szerintem ülj le és beszéljük ezt meg nyugodtan, rendben? – paskolta meg maga mellett a kanapét, mire kifújtam a levegőt és visszaültem mellé. – Mi is pontosan a probléma?

- Megcsináltattam a tetoválást, és azóta minden egyes este egy rövid hajú lánnyal álmodom. Mikor alszom és ez a lány is feltűnik, a tetováláson megjelenik egy minta, ami világít. Van róla videó is, ha nem hiszed el – közöltem vele, ugyanis láttam rajta, hogy nem tudja sírjon-e vagy nevessen azon, hogy az öccse épp megbolondult, és ilyen irracionális dolgokat talál ki. Erre ő rögtön rendezte arcvonásait. – Szóval minden éjszaka találkozunk és beszélünk, filmezünk, sétálgatunk, esetleg a többiekkel bandázunk. Furcsa módon MinAh és SoJin unnie meg valami harmadik lány is, akinek nem tudom a nevét, is velünk szokott lenni néha.

- Ha jól értem randizgattok? – vonta fel az egyik szemöldökét, mire szégyenlősen bólintottam. – Kérem a teám – fogta fejét elveszetten. Már tuti azt hiszi megőrültem.

- Nem nevezném teljesen randinak, még egyszer se mondtuk, hogy randiznánk. Inkább csak… Milyen teád? – ért el hirtelen tudatomig kérése, mire megtorpantam kicsit.

- Azt, amit elméletileg SooHyunnak csináltattam, de amúgy magamnak. Azt a teát! – lett kétségbeesett a hangja. Felpattantam, majd gyorsan az italért mentem és a kezébe adtam. Egy jó nagyot kortyolt bele, és mintha egy kicsit megnyugodott volna. Folytattam a problémám kifejtését.

- Szóval minél jobban megismerem, annál inkább… – tartottam egy kis szünetet. Nem akartam kimondani, de muszáj vagyok valakivel – aki nem KiSeop -, megosztani az érzéseim. – Oda vagyok érte – hajtottam le a fejem, és alsónadrágom szélét kezdtem húzogatni, és hagytam, hogy csattanva érjen lábamhoz.

- Kevin ez… Ez nem normális – bökte ki őszinte gondolatait, én pedig csak bólogattam. – Próbáltál már tenni valamit?

- Tudom noona… És igen. Meg akarom keresni, így a múltkor elmentem a tetováló szalonba. Kiderült, hogy őt nekem teremtették, csak valamiért a sorsunk elágazott, és csak úgy tudunk találkozni, ha van ez a kis hókuszpókusz… Én se értem, de ezt mondták. Hazafelé, láttam őt… Amit mondtak, és amit láttam is alátámasztja azt, hogy él. Már csak meg kell találnom.

- Mielőtt megszülettél, már akkor tudtam, hogy sok bajom lesz veled, te – kuncogott, és magához húzott. Hitt nekem, és ez pont elég volt ahhoz, hogy megnyugodjak egy kicsit. – Mihez kezdesz most öcsikém?

- Elmegyek Yoo ahjummához, amint lesz időm – jelentettem ki. – Ő mondta SoYeonnak, hogy babrálja meg a tetoválásom.

- V-várj! Az én barátnőm SoYeon, és az Alice’s Yoo ahjumma? – álla súrolta a padlót, amint meglátta, hogy bólogatok. – Úr isten hova kerültem én…

- Mindezt egy férfi miatt – hitetlenkedtem játékosan, mire mellkasomba ütött.

- Yah! – nevettünk egymás ellen.

Amikor már olyan hangosak voltunk, hogy az egész ház tőlünk zengett a tagok folyamatosan szállingóztak kifelé. Egyiknek sem volt jó kedve, azonban amikor meglátták nővérem rögtön el is felejtették, hogy miért kellett a tervezettnél hamarabb kikelniük az ágyból. Mindenki kérdezgetett mindenfélét Deannától, tudni akarták, hogy mi újság van az otthoniakkal, és hogy miért nem jött anya.

Hát igen, ha arról volt szó, hogy a nővérem jön, akkor már anyának is kötelező volt. Egyedül apa volt az, aki meg tudott ülni a fenekén, és nem kinyírni a másikat egy repülőjegyért hozzám. Most pedig, hogy csak a nővérem jött mindenki ledöbbent, ugyanis ez, ha kétévente egyszer előfordult…

Délben megindultunk végezni a hőn szeretett munkánkat. Egészen ötig azzal foglalatoskodtunk, hogy a maximumot hozzuk ki magunkból. Hogy amennyit csak tudunk, visszaszolgáltassuk abból a szeretetből, amit a rajongók árasztanak felénk nap, mint nap.

Természetesen Deanna is elkísért bennünket ugyanis kijelentette, hogy ő a mai napot igenis velem tölti, és csak holnaptól lesz TaeSannal. Akármit mondtunk neki nem tágított, így egész nap hallgathattuk, hogy szerinte mi, hogy lenne jó. Legalább háromszor belenyúlt a fodrászunk munkájába, miszerint az ő öccse ennél jobban is tud kinézni, és ez a haj szar. Tényleg ezt a szót használta.

Egyébként volt benne némi igazság, de nekem ilyenkor hallgass a nevem. Akármit mondok tök mindegy, ha egyszer ez van előírva. Azonban Deannával más a helyzet, tőle félnek… Így a végén csak elérte, amit akart, és olyan lett a hajam, ami neki is megfelelt.

Pontban öt órakor a társaság szétszéledt. Eli és Aj DongHoval beszéltek meg találkozót, SooHyun és Hoon haza mentek pihenni, KiSeop MinAh-val ment randira, én pedig Deannával töltöttem a nap további részét.

Elmentünk a kedvenc kifőzdéjébe, és hogy a desszert se maradjon el a kedvenc cukrászdáját is meglátogattuk. Mikor látogatást tesz, mindig csupa olyan helyre megyünk, amit imád.

Betértünk egy bevásárló központba is. A nővérem imád vásárolni, és engem is előszeretettel rángat magával. Igazság szerint engem ez nem zavar. Szívesen segítek neki, jó nézni, hogy pár ruha láttán mennyire boldog lesz, és legalább én is veszek pár új cuccot. A boltok között cikázva kiszúrtunk egy fotófülkét is, így a közös képek készítése sem marathatott ki a napunkból.