Chapter Twenty-One

Sziasztok! ^^

Ezúton is minden kedves olvasónak boldogságos mikulást szeretnék kívánni! :D Remélem mindnekinek jól telik el a mai nap. Már nemsokára szünet és mindenki pihenhet *-* Meg persze itt a KARÁCSONY is nemsokára :3 Mégegyszer mindnekinek boldog mikut!

 Kellemes olvasást! Chu~

*MinAh POV*

Kevin óvatosan vezette karját a derekamra, pont úgy, mintha egy több milliárd dolláros váza lennék, amit ha csak egy picit is erősebben fog, összetörik. Most először találkoztam vele, de már most úgy figyelt rám, mintha évek óta legjobb barátok lennénk.

Viszont én nem voltam a legjobb barátnője... Én csak a legjobb barátja életében voltam a kivétel, legalábbis a többiek ezt állították. Én nem tudtam mit higgyek.

- Kev! - hallottunk meg egy csilingelős hangot, mire arra kaptuk a tekintetünket. - Oh - vett vissza lelkesedéséből a barna hajú lány, aki meglehetősen hasonlított testőrömre. Biztosan ő lesz Deanna. -, minden rendben?

Kissé megráztam a fejem, Deanna pedig biztatóan megdörzsölgette kezével a vállam. Ebben a családban mindenki ennyire figyelmes? Talán erre gondolt SoJin, amikor magában azt motyogta, hogy "Miért nem Kevin? Akkor most nem lenne min stresszelnem"?

- Haza viszem, még itt leszel, vagy már nem? - érdeklődött Kevin.

- Itt alszom, kíváncsi vagyok valamire - monda titokzatosan, én viszont tudtam, hogy a tengericocóról van szó, így még én is elmosolyodtam.

- Ti ketten tudtok valamit, amit én nem - méregetett minket gyanúsan Kevin.

- Inkább csak menjetek - hessegetett ki minket, mi pedig nem ellenkeztünk.

Aranyosak voltak, és jót tett ez a kis eszmecsere, de most sokkal inkább lettem volna otthon a saját ágyam, vagy HyeRi ölelő karjaiban. Igaz Kevin is megnyugtatott valamilyen szinten, de nekem most nem erre volt szükségem. Nem egy fiú karjaiban akartam vigasztalódni, és biztosan Kevinnek is más tervei voltak. Mindemellett biztos voltam benne, hogy ha megkérném valamire, gondolkodás nélkül igent mondana.

Beültünk az autóba, ő elindította a rádiót, majd a motort is, és megindultunk hozzánk. Már haladhattunk egy ideje, amikor Kevin megszólalt.

- Örülök, hogy neki mentél KiSeopnak. Az ütközés helyre rázta azt a menthetetlen fejét és szívét - mosolyodott el halványan, miközben még mindig az utat figyelte.

- T-tessék? - makogtam. Felfogtam mit mondott, de nem tudtam, hogy tényleg jól értelmezem-e.

- Mióta találkoztatok teljesen más, jó értelemben. Nem járt azóta bulizni, és a felnőtt filmek számát is nagyban csökkentette. Nagyon igyekszik, és ez látszik is rajta. Még sose volt ennyire őszinte egyetlen lányhoz sem. Tényleg sokat jelentesz neki, csak nem tudja, hogy mutassa ki az érzéseit - sóhajtott Kevin, közben kicsit megcsóválta a fejét.

- Nem értem. Miért pont én? Miért pont én késztetem változásra? Eddig tökéletesen megvolt, akkor most mi történt? Én nem tettem semmit. SEMMIT az égvilágon, csak neki mentem - ültem feljebb, minek hatására hátam elvált az üléstől.

- Talán épp ez az, ami megfogta - húzta mosolyra ajkait. - Eddig minden "barátnője" vagy minek nevezzem őket, túl volt spilázva. Márkás, drága dizájner cuccok, plasztikázott testrészek, utcalányos tehetségek, már ha érted mire gondolok - köszörülte meg torkát zavarában. - Te viszont nagyon is egyszerű vagy, szerintem ebbe szeretett bele.

- És a szerződések? Miért kellett megmutatnia? - kérdeztem.

Kevin most olyan volt nekem, mint egy mesélő, egy mesélő, aki mindent tud KiSeop életének könyvéről, és boldogan olvassa fel a tele írt lapokat. Mintha ő lenne az a személy, akiben megnyilvánulnak barátom érzései. Lehet, hogy ezért kérte meg, hogy vigyen haza, mert tudta, hogy Kevin sokkal jobban elmondja az érzéseit, mint ő?

- Úgy érzi, hogy mindent tudnod kell, ami vele kapcsolatos, hogy el tudd nézni a botlásait, és megértsd azt, ami benne zajlik. Gyűlöli a nők legtöbb szokását, gondolok itt a hisztikre, a törődés elvárására... Nem tudja, hogy adja ezt meg neked, de majd ezt ő elmondja - állt meg az autó, én pedig meglepődve vettem észre, hogy megérkeztünk. - MinAh, kérlek, ne hagyd őt el - lett kérlelő hangja. - Szüksége van rád. És utálom, hogy ezt mondom, de a szerződések fontosak mindannyiunk életében - hajtotta le fejét szégyenkezve.

- Ha elhagyom az nem emiatt lesz, hanem olyan dologért, amit a jelenbe tett ellenem. Engem nem érdekel, hogy milyen volt másokkal, akik nem én voltam. Engem az érdekel, hogy milyen velem, Bang MinAh-val - szorítottam össze szemeim biztatóan. Ő pedig hálásan tekintett fel rám, egy mosolyt küldtem felé, amit ő viszonzott is.

Ahogy kinéztem az ablakon hirtelen megakadt a tekintetem legjobb barátnőmön.

- Köszönök mindent, és siess haza, mert valaki elképesztő vár rád - vigyorogtam. - De azért csak óvatosan! Jó éjszakát, Kevin! - öleltem meg gyorsan, majd kipattantam az autóból. Még hallottam, ahogy nekem címez egy jó éjt-et, de már kiabáltam is barátnőmnek, aki a házba próbált bejutni.

- HyeRi-yah!

Mikor végre tökéletesen elhelyezkedtünk a most elég kicsinek vélt fürdőkádban, és a megfelelő hőmérsékletű vízzel is megtelt, belekezdhettem a mondandómba. Azonban nem hagyhattam figyelmen kívül SoJin unnie hitetlenkedését.

- Felnőtt nők vagytok, nem hiszem el, hogy nem lehet megoldani a fürdést egyesével! Esküszöm, hogy nem én fogom feltakarítani a kilöttyent vizet!

- Talán, ha vennénk egy nagyobb kádat! - kiabálja ki HyeRi kuncogva.

- Ó és mégis hova, észlény kisasszony? A szobád közepére, esetleg találtál neki jobb helyet?! - kiabált vissza, nekem pedig  lepergett a szemem előtt, ahogy mellei alatt összefonja karját. HyeRi csak megforgatta a szemét, majd figyelmét teljesen nekem szentelte.

Nagyjából elmeséltem neki az egésznapi történéseket, azután hogy elválltunk. Az autóban levő gyerekes civakodástól, a pornó lemezeken keresztül, egészen a szerződésekig.

HyeRi néma csendben hallgatott, néha eltátotta a száját, és hümmögött párat. Mikor a sztori végére értem, teljesen ledöbbent.

- Szerződés? De hát minek? - ráncolta a homlokát.

- Hogyha valamelyik is köpne, akkor méltón megfizessen érte - válaszoltam annyival, amit én is tudtam, ami pedig valljuk be, kevés volt.

- Azért az is durva, amit KiSeop csinált, már bocsi... De ez olyan, mintha szex alkalmazottakat tartana, akik már csak a csettintésére képesek orálisan a csúcsra juttatni, egy párszáz dolcsis zokniért - suhant át egy fintor az arcán.

- De ha bele gondolsz, nem kényszerítette őket - locsoltam magamra egy kis vizet. - Ezek a nők aláírták azt a papírt. Undorító - nyújtottam ki a nyelvem.

- Még szerencse, hogy tőled nem kért ilyet - tette mellkasára megkönnyebbülten kezét.

- Pont ezért nem fogok vele szakítani. Kedvelem, és nem ítélhetem el a múltja miatt - haraptam be alsó ajkam.

- Hogyha tényleg ez az, amit szeretnél - küldött felém egy őszinte mosolyt, én pedig bólintottam.

- Egyébként, hol voltál? - tettem fel kérdésem.

- Ja, csak JiHoonál. Azaz ember is egyre furcsább - mélázott el, és ezzel megkezdődött az ő életének kivesézése.

A végén már oda lyukadtunk ki, hogy Yurának igaza lehet. JiHoo tényleg más lett, és nem jó értelemben. Régen mindig együtt voltak, most viszont alig találkoznak, és keveset is beszélnek. HanAh-sshi ráadásul mindig valami unnie-ról beszél, és ezt se tudja hova tenni barátnőm.

Megbeszéltük, hogy mostantól jobban oda fogunk figyelni rá. De HyeRi is bevallotta, hogy már ő sem gondol annyit rá, mert a titokzatos fiú körül forog mindig az esze.

Szerettem volna neki segíteni, de nekem is megvoltak a saját problémáim, ezért pár tanács után visszatértünk a saját életünkhöz. Gyorsan megmosakodtunk, és egy vízi csata lebonyolítása után örömmel hagytuk el a fürdőszobát.

Másnap reggel rögtön autóba ültem, és a U-Kiss dormja felé tartottam. Csak remélni tudtam, hogy otthon lesz a társaság, és nem fölöslegesen keltem hamarabb, és utaztam idáig az egyetem előtt.

Csengettem az ajtót pedig egy meglepett Kevin nyitotta ki, amint épp a tengerimalacot kényezteti hosszú ujjaival.

- Oh, MinAh, fáradj beljebb - állt félre az útból, én pedig egy kis meghajlás keretében beléptem, és megszabadultam a cipőmtől.

- Elnevezted már - simítottam végig a szőrgombócon.

- Még nem - húzta a száját. - Valami méltó nevet szeretnék neki.

- MiSo, mert megmosolyogtat. Az egyik barátnőm HyeRi, mindig minden tervezett kedvencet így akart elnevezni. Aztán persze egyikből sem lett semmi - kuncogtam.

- Ez tetszik, köszönöm MinAh - virult ki.

 - Ne nekem, hanem HyeRinek - kacsintottam, majd a szobába mentem.

Az egész házban nem volt fent senki Kevinen kívül, aki MiSoval a kanapéra helyezkedett. Bementem a szobájukba, és még KiSeop is bőven az igazak álmát aludta. Nem akartam felkelteni, de kénytelen voltam.

Leültem ágyának jobb oldalára, kezem végighúztam sima arcán, amitől megremegtek pillái, de nem ébredt fel. Gyengéden puszikkal kezdtem el behinteni arcát, majd a szájánál kötöttem ki. Mikor ajkaim az övéire tapadtak hirtelen megéreztem karjait a derekamon, és egy jól irányzott mozdulattal maga alá túrt, amit én egy kisebb sikollyal díjaztam.

- Azt hittem elhagysz - forrtunk össze egy szenvedélyes csókba.

- Ahhoz túlságosan kellesz - vallottam be szégyenlősen, mire fejét a nyakhajlatomba fúrta. Lélegzete csiklandozta a bőrömet, jól eső bizsergés járta át az egész testem. Kezem a hajába vezettem, és így kezdtem el birizgálni a puha tincseket.

Seoppie lefordult rólam, így mellettem feküdt, szorosan magához húzott, lábunkat pedig összefonta. Arcunk csak pár milliméter választotta el, kezével arcom cirógatta, és álmos, rekedt hangon megszólalt.

- Aludjunk, kérlek - suttogta. - Szeretnék veled aludni.

Nem tudtam neki ellenállni, így az egyetemmel nem törődve hagytam, hogy elragadjon az álmok erdeje.

Kevin ébrezgetésére keltünk, másfél órával az elalvásunk után. KiSeop zuhanyozni ment, én a szobában maradtam, és akaratlanul is a még mindig kint heverésző szerződésekre vándorolt tekintetem.

Random kihúztam egyet a halom közül, felnyitottam, és olvasni kezdtem. Amit az ember csak el tud képzelni itt fel volt tüntetve. KiSeopnak tényleg ilyen meredek vágyai lennének, vagy csak a nő volt ennyire bevállalós?

Tekintetem a névre vezettem, és teljesen leblokkoltam a meglepettségtől. A papíron a Park ShiRa név állt nagy, nyomtatott betűkkel. Megráztam a fejem, majd elkezdtem lenyugtatni magam. Végül is, mennyi az esélye annak, hogy pont a mi ShiRánk lenne az? Hiszen rengeteg ilyen nevű nő lehet Koreában…

Ahogy a fiúk mentek próbára, engem kitettek az egyetemnél, aminek felettébb örültem. KiSeoppal megbeszéltük, hogy iskola után megvárom, míg befejezi a próbát, és értem jön. Szerettem volna neki megmutatni a tehetségem, ő is táncos, ezért sokat tud rajtam segíteni.

Beérve az órára - ahonnét így is egy csomót késtem -, meg kaptam az alapos fejmosást. Év végi hajrá van, ezért nem nagyon örülnek annak, ha valaki nem jelenik meg az órákon. Folyamatosan csak gyakorlunk a gálára, ahol az utolsó évesek végleg levizsgáznak, nekünk pedig megadják az utolsó jegyet, ami az egész évet befolyásolja.

AhYoungnak és HyeRinek el kellett mondanom, hogy miért nem voltam bent eddig. Viszont azt már nem akartam velük megosztani, hogy lehet ShiRa volt az egyik szex bábuja KiSeopnak. Ebben nem voltam biztos, és nem akartam hülyeséget beszélni.

A nap durva, megerőltető, és izzasztó volt. Mivel utolsó órán már mindenki hulla volt, és nem csináltuk, amit a tanár mondott, büntetésként egész órán felülést kellett csinálni. Nem hittem volna, hogy egyszer ennyi ideig fogom dolgoztatni a hasizmaim. Holnapra olyan izomlázam lesz, hogy ki se fogok bírni, kelni az ágyból. Most még balett elméleten is sokkal inkább koptattam volna a padot...

Háromnegyed ötkor KiSeop megcsörgetett, így kimentem a suli elé, hogy majd együtt menjünk az egyik próbaterembe.

- Hiányoztál - csókolt meg, én pedig játékosan mellkasába ütöttem.

- Te is nekem, te perverz - pusziltam meg gyorsan.

- Ya! Mi ez a megnevezés? - kért számon, miközben a terem felé igyekezünk.

- Most mond azt, hogy nem vagy az. Az a sok szerződés, és pornó - húztam az agyát.

- Inkább csak vigyél, ahova akarsz.

És én így is tettem. A próbateremben bekapcsoltam a magnót, és elkezdtünk bemelegíteni. A lányok már ott voltak, ugyanis a gálára van egy külön szám, így hármunknak, és azt is meg szerettem volna mutatni neki. Kijelentettem, hogy majd ő is táncolni fog, ellenkezett, de ahogy reggel ő akart aludni, úgy most az én kívánságom következik.

Szerencsére nála volt a táncos cucca, így kényelmes ruhában tudtunk melegíteni és táncolni. Miután jól megmozgattuk magunkat KiSeop elindította a zenét, mi pedig táncolni kezdtünk. Próbáltam a lehető legjobb tudásom szerint mozogni, és minden mozdulatot szabályosan megcsinálni. A koreográfiára is koncentráltam, nem akartam elrontani...

A zenének vége lett KiSeop pedig elismerő tapssal jutalmazott minket. Felajánlotta, hogy szívesen elintéz egy meghallgatást mind a hármunknak, de Yura Kai miatt megrögzött SM Town-os, HyeRi YG vagy TS, én pedig nem szeretnék ilyen téren elhelyezkedni, inkább a színház vagy a tanítás felé húz a szívem.

A lányok elköszöntek én pedig egyedül maradtam Seoppie-val.

- Sajnálom, hogy tegnap úgy elrohantam, de nem tudtam, hogy reagálni a helyzetre, és ez tűnt a jó megoldásnak - fészkeltem magam ölébe, és az előttünk levő tükörben néztem magunkat.

- Semmi gond - piszkálgatta ujjaim. - Az a lényeg, hogy most itt vagy - nyomott egy cuppanóst az arcomra. - Ugye beszéltél Kevinnel?

- Igen, de nem lesz jó, ha mindig rajta keresztül közvetíted az érzéseid - sóhajtottam. - Ha lassan is, de szeretném, ha te magad nyílnál meg nekem - néztem fel rá, miközben apró puszit hintettem állkapcsára.

- Nem az erényem a nők vágyainak valóra váltása. Mármint... érzelem terén. A másik úton nagyon is jól megy - beszélt össze vissza. Na, ezért kell Kevin.

- Látod, perverz vagy - csaptam combjára, mire felszisszent. - Kitudja, épp mire gondolsz most is - szűkítettem össze szemeim.

- Inkább nem mondanám el - fordította oldalra a fejét.

- Ugye, ugye!

Miután már eléggé kifáradtunk összeszedtük a cuccaink, és elindultunk hazafelé. A folyosón KiSeop fújta a hülyeségeit, így nagy hahotázások közepette próbáltuk elhagyni az iskolát, azonban valaki megakadályozott.

- Tyűha~! - füttyentett, amint szeme összefont ujjainkra vándorolt. - Oppa, ő az új kuncsaftod? - kérdezte, hangjában a gúny összes árnyalatát fel tudtam fedezni.

- Nem ShiRa... Ő nem kuncsaft - forgatta a szemét barátom, majd birtoklóan magához húzott.

- Nem hiszem el, hogy ilyen hamar túltetted magad rajtam! - rázta a fejét. - Ráadásul nem is a hagyományos módon. Ez most komoly? Miért jobb ez a kis cafka, hogy megoszd vele az életed, mint én?

- Sosem írt volna alá egy bizonyos szerződést - köpte a szavakat KiSeop.

Én csak ledöbbenten álltam ott, egyszerűen nem tudtam felfogni azt, ami körülöttem zajlott. Szóval tényleg ez a ShiRa volt az a ShiRa, aki a lapon szerepelt. Te jó ég! Akkor őt dugta előttem KiSeop?! Habár még... engem… nem is...

- Talán elfelejtetted mennyi örömöt okoztam neked azzal az egy aláírással? - időzött el feltűnő ideig KiSeop férfiasságán.

- Gátlástalan - motyogtam.

- Mit mondtál?! - sipított.

- Fhuu, de gyűlölöm ezt, és ezt a hangot is - csíptette ujjait orrnyergére barátom. - Csak hogy tudd, ő szex nélkül is boldoggá tesz.

- Most még igen, de később - nézett sajnálóan oldalra, majd elhaladt mellettünk úgy, hogy kezét végig húzta KiSeop ágyékán, ezzel kitudja milyen dolgokat kiváltva belőle. Legszívesebben utána mentem volna, és képen töröltem volna, hogy hogyan képzeli ezt, de Seoppie elindult, megszorította a kezem, és mélyen beszívta a levegőt.

Tudtam, hogy ennyi elég volt neki ahhoz, hogy teljesen feltüzelje, és olyan irányba terelje a gondolatait, ahova én nem tudom követni. Én most nem feküdhetek le vele... Még nem.

A kocsiban KiSeop szó szerint szenvedett. Ficánkolt össze-vissza, ütögette a kormányt, motyogott. Le akartam nyugtatni, de tudtam, hogyha most hozzá érek, akkor csak rontok a helyzeten.

Megálltunk a házunk előtt, viszont mielőtt kiszálltam volna feltettem egy kérdést, ami már ShiRa megjelenése óta foglalkoztatott.

- Esetleg... Tudsz róla, hogy egy bizonyos Kim JongIn is utazik ebben a szerződéses bizniszben? - haraptam ajkamba, ő pedig felnevetett megfogalmazásomon.

- EXO, Kai? Dehogyis, miért?

- Yura - adtam az egyszerű választ, mire egy ó hagyta el ajkait, biztos leesett neki. - Megyek, jó éjt - küldtem felé a levegőn keresztül egy puszit, de ő csuklóm után kapott.

- K-kérlek... Nem akarom, hogy miatta kelljen magamhoz nyúlnom - nyelt egy nagyot, ahogy ezt kimondta, miközben tagjára pillantott.

Félénken bólintotam, majd merevedő férfiasságára csúsztattam kezem, és kissé masszírozni kezdtem. Egyszer csak az én alhasam is bizsergés járta át, és azt vettem észre, hogy többet akarok. Ajkait egy jóleső sóhaj hagyta el, majd elvette kezem, és magához húzott úgy, hogy ajkaink összeértek. Forró szenvedélyes csókba vont, amibe most én sóhajtottam fel.

- Köszönöm - suttogta ajkaimra. - Szép álmokat - adott egy gyors puszit, majd kiszálltam az autóból, ő pedig elhajtott.

Akármennyire is várni akarok a dolgokkal... vágyakozva nézek az autó után. Vele kellett volna mennem, és ha nem is lefeküdni vele, de nekem kellene kielégítenem. Nem lenne szabad hagynom, hogy magához nyúljon, mikor barátnője van...

Ráadásul beljebb akartam haladni, ruha alá akartam menni, tényleg szerettem volna kényeztetni olyan módon. Erről beszélt SoJin, hogy KiSeop "rossz" hatással lesz rám...

Chapter-Twenty

*KiSeop POV*

Próba után őrült tempóban rohamoztam meg a zuhanyzót. Senkivel és semmivel nem törődve löktem félre az útból Hoont, Elit és Kevint is. Egyiken se örültek annak, hogy a falra, esetleg az ajtókeretre tapadtak, de ignoráltam szitkozódásukat.

Még be se értem az öltözőbe, de már vetettem le magamról a trikóm, és félmeztelenül szeltem tovább az utat. Mikor beértem a helyiségbe egyszerűen ledobtam a felsőm és a nadrágom, majd a zuhanyzóban kötöttem ki.

Talán úgy siettem, mint még soha egész idol életem alatt. Minden porcikám sóvárgott azért, hogy MinAh-val töltsem a szabadidőm. Még annál is izgatottabb voltam, mint amikor egy új szerződést kötöttem. Pedig akkor aztán le se lehetett lőni. 

Miután számot cseréltünk éjszakába nyúló beszélgetéseink voltak. Azonban, ahogy jött a hajtás, úgy lettem egyre fáradtabb, és a beszélgetéseink megszűntek. Ő nem hívott az idióta női logika miatt, ha pedig rá is szánta magát nem tudtam felvenni. Én sem hívtam, mert nem volt időm, ha őszinte akarok lenni energiám sem.

Megszoktam, hogy a nőim nem várnak tőlem törődést. Egyszerű kapcsolatok voltak, egyszerű szabályokkal. Ők kielégítik az én szexuális szükségleteim, cserébe én visszaszolgáltatom az e fajta törődést. Mindezt érzelem nélkül.

Azért néha napján megajándékoztam őket kisebb-nagyobb dolgokkal. De mindezt csak azért, hogy éreztessem velük; mégiscsak egy idollal van dolguk.

Azonban a rendszer nem mindig ilyen stabil. Van, amikor nem bírják felfogni, hogy nekem nincs szükségem másra a testükön kívül, és próbálnak közeledni. Apróságokkal kedveskednek, törődést mutatnak annak reményében, hogy elnyerik a szeretetem. Ez sosem jött be, sőt kifejezetten irritáló volt és idegesítő.

Ott volt például ShiRa. Majdnem, hogy tökéletes szexpartnernek bizonyult a többi társához képest. Tökéletes alkat, tökéletes csípőmozgás, az arcával volt egy kis probléma, de ez csak mellékes. Tényleg százszázalékosan meg lettem volna elégedve vele, de... - igen itt az a bizonyos de -, jöttek az érzelmek. Erősen nyomulni kezdett, rengeteget nyafogott és hisztizett... Gyűlölöm, ha egy nő nyafog vagy hisztizik.

Megbeszéltük, hogy ezt abba kell hagynia, és akkor még meg tudjuk menteni a "kapcsolatunkat". Bele egyezett, és pár hétig minden zökkenőmentesen ment. Én hívtam és ő jött, megtettük, amit meg kellett, majd könnyedén elváltak útjaink.

De elkezdte ő is a lassú közeledést; kávét főzött, érdeklődött felőlem, rendbe tette a dolgaim, és a kedvenc édességeim szerezte be. Egyszerűen undorító volt, ahogy közeledett felém, és próbált a kegyeimbe férkőzni. Így amikor elértem tűrőképességem határát, végleg megszabadultam tőle. 

Azonban MinAh-val más a helyzet. Egyszerűen imádom vele tölteni az időm. Természetesnek érzem, hogy beszéljek neki magamról, az érzéseimről, a családomról, még ha nem is sok mindent. Azzal sem volt probléma, hogy ő kiöntse nekem a lelkét. Élveztem, érdekelt, és szerettem hallani, ahogy mesél, néha még arra is rávettem, hogy énekeljen.

Egyszer fürdött, amikor telefonáltunk - ne tudjátok meg, milyen gondolatok kavarogtak a fejemben -, és miközben a haját mosta, öntudatlanul énekelni kezdett, én pedig bele szerettem. Azóta folyamatosan nyaggatom, mert túl szégyenlős, hogy csak úgy rázendítsen.

Mióta nem beszélünk telefonon, egyszerűen felemészt a hiánya. Hiányzik a törődése, a kíváncsisága, ahogy tiltakozik az éneklés ellen, a nevetése. Hiányzik, hogy érdeklem, hogy végre tényleg én érdeklek valakit, úgy hogy nem tudja, mekkora király vagyok az ágyban.

Még Kevin állandó duzzogását is vissza kívánom. Újra hallani akarom, hogy így meg úgy nem tud aludni, márpedig az elmúlt pár hétben mindig csak aludt volna. Végül is megértem. Ha én is csak álmaimban találkozhatnék MinAh-val, én se akarnék felkelni.

Az egyetemi találkozásunkon kívül, egyetlen egyszer találkoztunk, de az épp elég volt, hogy megbizonyosodjak róla ő az. Ő az a bizonyos ember, aki megváltoztatja az egész életemet, ő azaz ember, akire szükségem van jelen pillanatban. Még a régen úgy utált törődésével, kedveskedésével, hisztijével - habár még egyszer sem csinálta, de minden nő hisztizik -, és minden más elviselhetetlen tulajdonságával együtt. 

A víz elállt, kiszálltam, majd hihetetlen sebességgel töröltem szárazra a testem és a hajam. Elővettem a kifejezetten randira előkészített ruhadarabjaim, magamra öltöttem, utána pedig a tükörnél lőttem be a hajam. Nagy készülődésemet a fiúk csak nevetéssel, és a szokásos beszólásaikkal díjazták, amihez most Deanna is betársult.

Deanna volt az a nő az életemben, akit akárhogy kergetek, sosem érek el… Pedig szívesen kergetném, akár a végtelenségbe is. Csodálatos nő, nem is értem eddig, hogyhogy nem volt barátja. Azonban már csak Kevin miatt sem mászhattam rá... Óhh, pedig milyen szívesen megtettem volna!

Viszont most már itt van MinAh, és csak erre kell koncentrálnom, minden mást félre kell tennem. De semmi képen sem a kukába; gondolok itt EunHee telefonszámára. Napról napra mindig visszatértem a kukához, de egyszer sem bírtam megszabadulni tőle. Mintha a kezemre lenne ragasztva, hogy soha többé ne tudjak megválni a papír fecnitől…

A fölösleges cuccaim az entertainment-nél hagytam, hogy csak a fontos dolgok legyenek nálam, mint például telefon, pénztárca, iratok. Másra nem is nagyon volt szükségem, így még egy gyors tükörbe nézés után elhagytam az épületet.

Autóba pattantam, és a megbeszélt hely felé vettem az irányt. Próbáltam a megengedett sebességet betartani, de nem igazán sikerült. Nem akartam elkésni… Azok után, hogy napok óta nem beszéltünk, nem akartam őt megváratni.

A gyomrom görcsben volt az idegességtől. Még fellépés előtt sem stresszezek ennyire, azonban a tény, hogy MinAh haragudni fog rám megrémisztett. Neki szüksége volt a törődésre. Kellett neki, hogy naponta felhívjam és foglalkozzak vele. De most mindez elmaradt, nem beszéltünk, nem hallgattam meg, még csak üzenetet sem küldtem neki. Érzem, hogy haragszik rám. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy ott lesz az egyetem előtt.

Tudtommal ma vizsgázott, ezért tovább kellett bent lennie, mint általában. Szorítottam neki egész nap, emiatt nem is igazán tudtam koncentrálni a próbán történt eseményekre. Fontos volt nekem a jövője, szurkoltam, hogy jól teljesítsen. Igaz még egyszer sem láttam táncolni, de biztos voltam benne, hogy eszméletlen. Talán majd most…

Megálltam az egyetem előtt és vártam. Ide-oda nézelődtem, próbáltam nem feltűnést kelteni. Olyan tíz perccel később megláttam, amint MinAh közeleg két lánnyal az oldalán. Amikor meglátta az autót egy pillanatra komoly lett az arckifejezése, majd ismét nagy mosollyal barátnői felé fordult. Puszi-puszi, és máris az autóm felé vette az irányt, a barátnői pedig tovább álltak.

Az egyiknek rövid haja volt, ami akaratomon kívül is felkeltette figyelmem, rögtön Kevin és az álomnője ugrott be. Emlékszem az elején mennyire ki volt akadva a ténytől, hogy a csajszi rövid, de mára már beletörődött.

Gondolataimból MinAh zökkentett ki, kinyitotta az ajtót, és beült mellém.

- Azt hittem megint elfelejtesz, ezért nem is siettem – hányta szememre mulasztásom, és magyarázkodott is egyben, közben pedig a szélvédőn bámult kifelé. Hangja szomorú és meggyötört volt, amitől összeszorult a szívem.

- MinAh én… Sajnálom, de nem az én hibám volt – mondtam inkább magamnak, mintsem neki. – Az időbeosztás egyszerűen túl szoros és-

- Nem érdekel KiSeop – fojtotta belém a szavakat, és még kezét is felemelte. – Nem érdekel, és tudod miért? – fordult felém egész testével. – Mert biztosra venném, hogyha a többieknek lenne… - állt meg és hezitált. Tekintete bizonytalanságot sugárzott, ekkor leesett, hogy nem tudja, milyen szóval illesse magát. – A lényeg az, ha a többiek lennének ilyen helyzetben, legalább reggel és este írnának, vagy csak egyszer egy nap, hogy tudassák élnek.

Kevin biztos megtenné... De én nem vagyok olyan, mint Kevin...

- Barátnője - mondtam ki helyette a szót.

- Tessék? - jött zavarba, és ide-oda kapkodta tekintetét.

- Jól hallottad - bólintottam. - A barátnőm vagy.

- Örülök neki, hogy erről engem is megkérdeztél - fonta össze mellkasa előtt karjait, szigorú tekintettel próbált vizslatni, azonban egy kis játékosság csillogott benne, és a szája sarkában is.

- Ó~ Most mond azt, hogy nem ezt akartad mondani - provokáltam.

- Hát NEM - dőlt közelebb -, ezt akartam mondani.

- Jól van MinAh - vettem fel a harcot. - Akkor nem vagy a barátnőm - jelentettem ki, majd elfordítottam a kulcsot, és elhagytuk az egyetem területét.

- Mi? Nem! - tiltakozott. - Vagyis igen!

- Mi igen? - villantottam felé egy féloldalas mosolyt.

- Inkább csak vezess - fordította vissza fejem az út felé.

- Megbocsájtottál? - folytattam gyerekes viselkedésem.

- Vezess - kuncogott.

- Akkor ezt igennek veszem - nevettem fel, MinAh pedig mosolyogva csóválta a fejét.

Egy bő félóra múlva megérkeztünk a lakásomra. Nem igazán tudtam, hogy hova vihetném, ahol nincsenek ott a rajongók és a srácok… Az entertainment-hez pedig még nem vihettem, ezért nem maradt más megoldás, mint a saját otthonom. És csak úgy megjegyezném, hogy ide még egyetlen egy nőt sem hoztam fel. Még a nővérem és az anyám sem volt itt. Ami azért nagy szó, mert így nem takarít utánam senki, hanem magamnak kell. Már nem, mintha olyan sokat lennék itt…

- Öm… - kezdte MinAh miközben cipőjét vette le magáról. – Hol is vagyunk pontosan?

- Itt lakom – mutattam körbe.

- Na, ne! Komolyan? – csodálkozott, és elindult a nappaliba. – Nagyon tetszik, és még konyhád is van – fordult hirtelen az említett helyiség felé.

- Szeretsz főzni, vagy tudsz is? – kérdeztem, mert annyira belelkesült a konyhától, hogy rögtön ez volt az első dolog, ami az eszembe jutott.

- Nem – nevetett fel, én pedig csak néztem, mint borjú az új kapura. – Ez SoJin unnie reszortja, vagy esetleg HyeRié… Én csak szeretnék tudni, de sose engedik, hogy gyakoroljak – panaszkodott.

- Itt bármikor főzhetsz, ha szeretnél – dőltem az egyik pultnak.

- OMO! Az nagyon jó lenne – hajtotta le a fejét szégyenlősen. – De… én nem sűrűn leszek itt.

- Már miért ne lehetnél? A barátnőm vagy – közöltem vele újra, arra az esetre, ha elfelejtette volna. Kissé eltátotta a száját, ahogy derekánál fogva magamhoz húztam. – Tudom, hogy nem régóta vagyunk együtt…

- Mennyi ideje is? Két óra? – húzta fel az egyik szemöldökét.

- Az én szememben már egy hete – vallottam be.

- De hiszen akkor beszéltünk először.

- Ez nem igaz, a tetováló szalon előtt beszéltünk először.

- Jó igazad van – forgatta a szemét. -, de az nem teljesen nevezhető annak.

- Szokd meg Minnie – nyomtam egy puszit a fejére.

- Minnie? Egyedül HyeRi-yah szokott így hívni, és nagyon ritkán a többiek. De ők tényleg csak nagyon ritkán – lepődött meg. – Seoppie – csücsörített.

- Hát, engem meg csak Kevin szokott így hívni, úgyhogy szerintem ezt megtárgyaltuk – nevettünk fel.

- Hol van a hálószobád? – hozakodott elő hirtelen az ötlettel.

- Arra – mutattam hüvelykujjammal magam mögé, ő pedig azonnal ott hagyott, és megindult felé. – M-miért?

- Mert kíváncsi vagyok rá – vont vállat, miközben egy pillanatra felém fordult, és már haladt is tovább. Csak megcsóváltam a fejem, de közben beugrott; pornó.

Baszki! A pornós DVD-k! Mit tegyek, mit tegyek?! Oké KiSeop nyugi, most szépen utána futsz és megállítod. Aztán kitalálsz valami jó magyarázatot, hogy miért nem mehet be oda. Vajon fél a krokodiltól? Mondhatnád, hogy van ott egy krokodil…

- MinAh, ezt nem kéne! – futottam utána, de mire beértem volna már benyitott a szobába.

Szemei rögtön a tv mellett lévő pornós polcra tévedtek… Mert miért is hagyta volna figyelmen kívül?! Kissé megtorpant, majd nyelt egy nagyot, és beljebb lépett. Miért kell ennyi felnőtt filmet néznem, amikor mindig van valaki, aki ki tudja elégíteni a vágyaimat? Habár most nincs, de akkor is; túl kanos vagy Lee KiSeop, túl kanos…

- Most úgy teszek, mintha az a rész – mutatott a DVD-k felé. -, nem lenne ott – nevetett fel kínosan. – Egyébként anyudék ezt látták már?

- Még egy nő se volt itt – kémleltem a plafont.

- Ja, hogy úgy – bólintott, miközben tovább nézte a szobát. – Egyébként nagyon otthonos – ült le az ágyra, majd elkezdte lóbálni a lábát. Te jó ég, mi mindent szeretnék azon az ágyon tenni vele. Ha nem cseszem el, akkor pedig meg is tehetem!

- Ha szeretnéd, eltüntetem – ültem le mellé, kezem pedig övéire helyeztem.

- Nyugodtan maradhat, ez is te vagy KiSeop, ezzel együtt kell elfogadnom téged – mosolygott rám, én pedig magamhoz öleltem. Hangjából teljesen kihallatszott, hogy minden egyes szót komolyan gondol, aminek nagyon örültem. Jó volt, hogy nem akart megváltoztatni, és úgymond jóváhagyta a pornó mániám. Kitudja, mellette lehet el fog múlni ez a szokásom.

Mindenesetre nagyon jól esett, hogy ezt mondta. Teljesen meghatott, a szívemben pedig valami furcsa érzés lett úrrá. Kellemes volt, de egy részről meg is rémített... Még sosem éreztem ilyet.

- Szeretnék elmondani valami fontos dolgot – emeltem kissé fentebb a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Hallgatlak – suttogta, én pedig belekezdtem.

- Tudod… eléggé mocskos múltam van. Régen, rengeteg nővel összeszűrtem a levet, és csak egyéjszakás kapcsolataim voltak, vagy ami még rosszabb-

- Elmondta SoJin. Tudom, hogy csak kihasználtad a nőket, és hogy egyikkel se gondoltad komolyan. Meg akarta tiltani, hogy együtt legyünk… - magyarázta, nekem pedig leesett az állam.

Az a nő! Nem elég, hogy betör hozzánk, és tökösszeroppantós tekintettel majdnem kinyír, de még MinAh-t is beavatja a dolgokba. Azokba a dolgokba, amikbe én akartam beavatni. Szegény kitudja mennyire akadt ki, én pedig nem voltam ott, hogy átöleljem! Lehetséges… lehet, hogy ezért keresett annyiszor?

- De engem nem érdekel - folytat ugyan olyan higgadtan. - Mármint, de, de nem hagyom, hogy ez tegyen tönkre mindent. A múlt... Az elmúlt. Most a jelen van és a jövő, azt pedig mi alakítjuk ki maguknak. Kedvellek KiSeop, van bennem egy érzés, ami túlságosan feléd húz, és nem enged tőled. Egyszerűen nem tudok átsiklani a létezésed felett, muszáj megállnom, még akkor is, ha sebekkel tarkítva kell tovább indulnom.

- Köszönöm - leheltem finom csókot ajkaira. - Nem is tudod elképzelni, mennyire sokat jelent ez nekem. Az, hogy így gondolod, és hogy ezek ellenére is még mindig itt ülsz; mellettem. Köszönöm - öleltem magamhoz jó szorosan, amit ő gondolkodás nélkül viszonzott.

Azonban nem akartam, hogy itt lezárjuk ezt a témát. Fontosnak tartottam, hogy mindenbe beavassam, a legapróbb részletekbe is. És most... Azok után, hogy ő kiöntötte nekem a szívét, hogy megmutatta mi rejtőzik a lelke mélyén, kötelességemnek éreztem, hogy én is őszinte legyek vele.

A kapcsolatok alapja a bizalom és az őszinteség. Ő megbízott bennem, kitárulkozott előttem teljesen, tartozom neki annyival, hogy én is megteszem ezt.

- Mutatni szeretnék még valamit, és ha azután is így gondolod, megígérem, hogy a legjobb tudásom szerint fogok bánni veled és az érzéseiddel - raktam kezem szívére, ő pedig csak szégyenlősen bólintott.

A megengedettnél kicsit gyorsabban haladtunk a dorm felé. Már eléggé későre járta, így siettem, hogy minél hamarabb végezzünk. Semmi kedvem nem volt SoJin öklét övön alul találni. Márpedig ha nem viszem haza úgymond időben, akkor biztos ott köszön majd vissza legközelebb, és nem a púderes pamacsról.

Minnie az út alatt próbált témákat felhozni, így jól elbeszélgettünk. Testileg talán igen, viszont lélekben nem teljesen voltam ott. Attól függetlenül, hogy beszéltünk, csak arra tudtam gondolni, hogy miként fog reagálni arra, amit mutatni akarok neki.

Csak remélni tudtam, hogy továbbra is úgy fog a dolgokhoz állni, mint eddig, így nem csoda, hogy kissé remegő ujjakkal nyomtam le a dorm ajtajának kilincsét.

Ahogy számítottam rá, a fiúk rögtön rám emelték tekintetüket, és mikor észrevették, hogy MinAh is velem van kissé eltátották a szájukat. Viszont Minnie is meglepődött. Annak ellenére is, hogy gondolhatta volna, hogy nem lesz üres a dorm...

- Sziasztok - intett félénken, miközben beljebb invitáltam.

- Helló~ - ugrott fel Aj. - Szóval te lennél a szerencsés kivétel? - nézett végig rajta, amitől barátnőm eléggé zavarba jött.

- Ülj csak le - jelent meg Eli is, majd a kanapéra ültették őt, ezzel két tűzfal közé szorítva. Jobb oldalán foglalt helyet Eli és Hoon, bal oldalán pedig Aj és SooHyun. Hol van Kevin? Biztos még mindig a nővérével. - Én Eli vagyok, ő itt Aj, Hoon és SooHyun. Te pedig MinAh, ha jól sejtem.

- Nagy megtiszteltetés, hogy egy ilyen nőt tisztelhetünk a körünkben - mondta a leader, a többiek pedig csak egyetértően bólogattak.

- M-milyen nőt? - nézett végig a társaságon megilletődve a figyelem tárgya.

- Ilyet, mint te. Ilyet, aki elérte KiSeopnál, hogy ne csak szex bábuként tekintsen rá - fejtette ki Hoon az "ilyen nő" megnevezést.

- Oké, azért ez egy kicsit túlzás szerintem - próbált védeni MinAh, aminek felettébb örültem.

- Dehogyis! Nem hallottál még a sze-

- Nem Elison, nem hallott - szűrtem a fogaim között. - És szeretném, ha nem is tőletek hallana! A megállapításod Hoon pedig kissé fájó... De nem véletlenül gondolod így - sóhajtottam. - Gyere MinAh menjünk - ragadtam meg kezét, majd a szobába húztam.

- Egyébként én is szívesen változnék miattad! - kiabált még utánunk valamelyik barom, de ezzel már nem foglalkoztam.

- Nem fáj, hogy ilyeneket gondolnak rólad? Mármint ők a csapattársaid, és Hoon azzal a szex bábuval szerintem eléggé elvetette a sulykot - hangjából egy kis harag és felháborodás hallatszott ki.

- Nem, nem fáj - mosolyogtam rá. - Joggal teszik ezt, és ettől függetlenül még ugyanúgy szoros a kapcsolatunk - simítottam végig arcán. - Viszont a szex baba... Hát van benne igazság.

- Rengeteg ember van, akinek még nem volt normális kapcsolata, csak kalandok - legyintett, miközben leült Kevin ágyára. - Úr isten! Ez egy tengeri malac? - akadt meg szeme a polcra tett kisállat hordozón. - Nagyon édes - vette ki, majd elkezdte simogatni, és az orrával bökdösni. Nagyon édesek voltak, de muszáj voltam a feladatomra koncentrálni. - A tiéd? - nézett rám csillogó tekintettel, de le kellett lomboznom.

- Igen és nem, a Keviné - világosítottam fel, majd gyorsan visszaugrottam az eredeti témára. Vagyis tettem volna, ha hagyja.

- Keviné?

- Igen, most hozta neki Deanna, de ne erről beszéljünk, hanem amiért ide hoz-

- Mi a neve?

- MinAh letennéd azt a kibaszott malacot, és figyelnél rám? - emeltem fel kissé a hangom, mire ijedten nézett rám. - Sajnálom - túrtam a hajamba. -, de tudtommal nem azért vagyunk itt, hogy kitárgyaljuk Kevin kisállatát, hanem, hogy fontos dolgokról beszéljünk. És nincs neve, Kevin még nem is látta. Ennyit a malacról - vettem el tőle, majd a helyére raktam.

- Jó, akkor most már mondd, mi az, amit meg kell mutatni? Ami miatt joggal mondják, hogy szex bábunak használod a nőket? - állt fel, közben pedig a csípőjén pihentette kezeit.

Összeszorítottam a szemem, majd a szekrényhez mentem és kinyitottam. A benne lévő széfbe beütöttem a kódot, ami kinyílt ezzel megnyitva az utat a következő ajtónak. Elővettem a nyakláncomra akasztott kulcsot a pólóm alól, és a széf másik ajtajának lyukába helyeztem.

Mások aranyat, pénzt, esetleg mindenféle családi ereklyét tárolnak ennyire elzárt, biztonságos helyen. Azonban én más vagyok. Én az egész életemre kiható szerződéseimet tárolom ebben a széfben.

Fontosnak tartom ezt a fajta védelmet, ugyanis ha erre rájönnek, és megszerzik ezeket az iratokat, akkor azzal az egész karrierem, sőt az egész bandát tönkre vágnák... Aminek én lennék az oka.

Egy kicsit gondolkodtam rajta, hogy mindet ki vegyem-e, de hogyha már megteszem, akkor miért csak a felét mutatnám meg? Így egy nagyot sóhajtottam, majd az összes borítékot kiszedtem, és Kev agyára dobtam pontosan MinAh elé.

Ha most Kevin itt lenne, és ezt látná, biztosan az lenne az első dolga, hogy elkezd velem ordítozni, hogy takarítsam el ezeket a szennyeket az ő szent helyéről. Vallásossága miatt gyűlölte az én életformám, ennek pedig sokszor hangot is adott.

Minnie csak értetlenül nézett, mire a borítékok felé biccentettem, hogy nyissa ki az egyiket. Lassan kihúzott egyet, felbontotta, és elkezdte olvasni.

- Ez... - hangja erőtlen volt.

- Ez pontosan az, aminek látszik - húztam el a szám. - Szerződés, ami kimondja, hogy a személy, akivel kötöttem köteles minden nemű szexuális vágyamat kielégíteni, amiben a szerződés alapján megegyeztünk. Cserébe pedig pénzt, és különböző anyagi juttatásokat, meg persze testi javakat kap tőlem - mondtam érzelem mentesen, ő pedig teljesen lesokkolt.

- A-a többi is ez? - nyelt egy nagyot, bólintottam.

- Igen MinAh, mind ilyen szerződést tartalmaz.

- Mennyi? - kezdtek könnyek gyűlni a szemében. - Mennyi van ezekből?

- Nem tudom - vontam vállat. - Nem számolom őket, de te nyug-

- Nem fogom - rázta a fejét. - És, most velem is ilyet fogsz íratni? Egy szerződést?

- Nem! - vágtam rá azonnal. - Nem MinAh - nyúltam a kezéért, amit először el akart húzni, de mégse tette. - A fiúk is megmondták, te más vagy.

- Meg kell ezt emésztenem, sajnálom - húzta ki kezeit az enyém közül, majd az ajtó felé indult, ahol Kevinbe ütközött. - B-bocsánat.

- Semmi ba...j - akadt meg Kevin szava kicsit. - Itt meg... - értetlenkedett, de amint tekintete az agyára vándorolt, mindent megértett. - Haza viszem - karolta át barátnőmet, miközben kivezette a szobából. Én csak hálás pillantásokkal jutalmaztam. Biztos nem engedte volna, hogy én vigyem haza, de így legalább Kevinnel biztonságban lesz.

- Köszönöm.

- Viszont, ha mire visszaérek, nem takarítod el azt az undormányt az ágyamról, esküszöm, megbánod - nézett rám fenyegetően, majd elhagyta a szobát. Elhagyta, azzal a személlyel, aki a jegyet jelentette számomra egy jobb élet felé...

Chapter Nineteen

*Kevin POV*

Kissé csalódottan és mérgesen nyúltam a telefonomért, ami őrült csengésével kirobbantott a varázslatos álomvilágból. Kivételesen nem a munka miatti ébresztő okozta a csörgést, hanem a nővérem Deanna.

Érdekes, pont az előbb "beszéltem" róla, most pedig, mintha csak megérezte volna, felhív. Ezt persze nem bánom, mert az utóbbi hetekben sokat gondoltam rá, hogy fel kellene hívni, és megbeszélni vele azt, amin keresztül megyek. Viszont örültem volna, ha pár órával később hív.

Elhúztam a zöld kis karikát, lehetőségem sem volt beleszólni, ugyanis nővérem megelőzött.

- Kevin! - hallottam meg kissé túlpörgött, csilingelő hangját. - Remélem, nem ébresztettelek fel - kuncogott.

- Már késő remélni... - álmosságtól rekedt hangon szóltam a telefonba. A hangom kissé nyersebbre sikeredett, mint terveztem... De nem baj, ha már felkeltett, akkor megérdemli.

- Sajnálom öcsi - mondta, de hallatszott, hogy egyáltalán nem gondolja komolyan. Sőt még örült is neki valahol, hogy felkelthetett. Miközben telefonáltunk felálltam az ágyból, és a konyhába mentem, hogy készíthessek magamnak egy teát. Felforraltam egy kevés vizet, és elővettem a tea filtert. - Mi a helyzet U-Kiss tájon?

- Mindenki alszik - motyogtam. - Ja, nem, én nem, engem felkeltettek – helyesbítettem szemrehányóan. Levettem a kedvenc bögrém a polcról, majd beletettem egy meggyes filtert, aztán öntöttem rá a forró vízből.

- Istenem Kev! Hányszor mondtam már, hogy tedd túl magad az ilyen dolgokon – dorgált, és magam előtt láttam, ahogy megforgatja szemeit. - Nem szeretem, ha az életnek ilyen apró dolgain akadsz fent...

- Tudom, tudom - hagytam rá a dolgot. Teámba tettem a három kockacukrot - Várj egy pillanatot – kértem, és magam mellé tettem a telefont. Előkotortam a citromlevet, és abból is három kanállal juttattam italomba, ezek után jól megkevertem.  Már csak arra vártam, hogy hűljön egy kicsit. - Itt vagyok.

- Teázol ugye? - tette fel a költői kérdést, mire hümmögtem. - Csinálj kettőt - utasított.

- Minek? – tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott.

- Minek, minek... Mert azt mondtam!

- Noona! Most keltem, miért vagy ilyen? - biggyesztettem le ajkam.

- SooHyunnak - mondta az okot. - Megérdemli, nem?

- De – morogtam, majd elkezdtem csinálni még egy adagot.

- Mi a programotok mára? - faggatózott.

- Egytől fotózás, háromtól próba, négykor műsor, utána pihi - ismertettem vele napirendünket, miközben ajkamhoz emeltem a bögrém.

- Ez nem is olyan vészes! Király - ujjongott. Hirtelen a csengő hangja ütötte meg a fülem. Ki lehet az? - Kevin nem szeretnéd kinyitni?

- Mit? - kérdeztem aztán leesett, hogy az ajtóra gondol. Biztos hallja a csengőt. - Ja, de - tértem észhez, a bögrém letettem, és az ajtóhoz siettem. Hajam kócos volt, arcom nyúzott és pizsiben voltam, ha az alsónadrágot lehet annak nevezni. Egy pillanatra elgondolkodtam rajta, hogy tényleg jól teszem-e, ha kinyitom azt az ajtót, de megtettem. Milyen jól tettem!

Legnagyobb megdöbbenésemre és örömömre, az ajtóban Deanna állt. Arcomra egy óriási mosoly ült ki, ahogy megpillantottam rég nem látott nővérem két bőrönddel és egy óriási táskával a kezében. Azt hittem ott helyben elejtem a kezemben tartott telefont.

- Az egy dolog, hogy nem jössz elém a reptérre, na de, hogy az ajtót sem nyitod ki! – tárta szét karját, én pedig belevetettem magam. - Szia öcsi - borzolta össze még jobban hajam, majd letette a telefont, és félretolva az útból, beengedte magát.

Táskáját ledobta a földre cipőjével együtt, majd fáradtan a kanapéra vetette magát. Mosolyogva megcsóváltam a fejem, eltettem telefonom, kezembe vettem két bőröndjét, és azt is a többi cucca mellé helyeztem, majd gondosan bezártam az ajtót.

- Hiányoztál - dőltem rá és úgy öleltem meg. Ez egy kisebb kacajt váltott ki mind a kettőnkből. Jó volt újra a karjaimba zárni. Hónapok óta nem tapasztalhattam meg ezt az élményt és hiányzott. Egy kicsivel jobban is, mint anyáék.

- Te is, de ettől függetlenül nem kéne összenyomni – paskolta meg a hátamat, én pedig leszálltam róla. Némelyik embernek furcsa lehet, hogy én fekszem a nővéremre és nem ő rám, de én voltam a kisebb, így nálunk ez megmaradt. Lábát az ölembe tettem és így ültünk tovább a kanapén.

- Mi újság otthon? – tettem fel a kérdést, ami már nagyon érdekelt. Kezemmel lábát piszkáltam, de nem zavarta szóval folytattam.

- Anya teljesen kivan, hogy hónapok óta nem látott, apa pedig ezt próbálja kezelni. Eléggé komikus a helyzet – nevetett, én pedig csatlakoztam hozzá. – Egyébként jól vannak – mosolyodott el megnyugtatóan.

- És~ veled mi a helyzet noona? – Szerettem volna róla is és nem csak anyáékról hallani.

- Két hónapja… én megismerkedtem valakivel – pirult el mondatára, nekem pedig felcsillant a szemem. Deanna huszonöt éves volt, már nagyon ráfért egy komoly kapcsolat… Igaz rám is, de nekem érthető okokból nem nagyon van rá időm. Az is egy csoda, hogy álmomban megtaláltam a boldogságot, KiSeop pedig a valóságban is. Habár barátom boldogsága még kissé bizonytalan…

- Ez csodálatos! – lelkesedtem fel. – Mesélj – paskoltam meg a lábát.

- Im TaeSannak hívják, nyaralni volt Amerikában, és szerencsés módon összefutottunk. Egyre többet mentünk együtt szórakozni, egyre többet beszéltünk és elég gyorsan egymásra találtunk. Úr isten Kevin, ha látnád! – ült fel kicsit. – Annyira, annyira szívdöglesztő – áradozott, mire felnevettem. Jó volt őt így látni, ennyire elvarázsoltan. - Ma hazajött, én pedig jöttem vele.

- Hogy értve jöttél vele? – nőttek óriásira szemeim.

- Nyugi Kev, nem élni jöttem vele – kuncogott. Biztos szórakoztatónak találta, hogy a szívbajt hozza rám. – Még – suttogta, szemét lesütötte és úgy babrálta a kanapét. Torkomba akadt a levegő, hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Hogy ide költözik, ahhoz a férfihoz?!

- Ez most komoly? – kérdeztem vissza a biztonság kedvéért.

- Igen… azért mondtam el, mert bízom benned – ült fel teljesen, lábait is kivette az ölemből, és úgy nézett velem farkasszemet. – Most itt maradok két hétig, amit TaeSannál fogok tölteni, amolyan próba napok gyanánt. Apuék úgy tudják, veled vagyok, szeretném, ha ez így maradna.

Hirtelen nem tudtam feldolgozni azt, amit mondott. Hogy két hétig ennél az embernél lesz, és falaznom kell neki. A sok információ csak volt, és nem akart letelepedni.

- Biztos vagy te ebben Deanna? – néztem rá aggódó tekintettel. – Mármint elég volt ez a két hónap, hogy egy ilyen döntést meghozz? – hangomból áradt a féltés és a bizonytalanság.

Viszont valahol megértettem őt. Ha mélyen magamba néztem, ott is csak vágyat találtam. Vágyat arra, hogy szeressen valaki. Hiába, hogy idol vagyok, és több százezer ember szeret, egy részem magányos. Egy hatalmas űr tátongott bennem, amit az Ő jelenléte egyre jobban megtöltött, még ha csak álmomban is voltunk együtt.

Úgy éreztem, hogy rengeteg mindent képes lennék érte feláldozni, annak ellenére is, hogy csak pár hete ”ismertem”. Ez volt az, amiért megértettem a nővérem, de ezek ellenére féltettem is őt.

  - Szerelmes vagyok Kev – fogta meg kezeim. Rájöttem, hogy mellette kell állnom, és ha ez az egész jól sül el, akkor is végig szüksége lesz a támogatásomra. Én pedig gondolkodás nélkül biztosítani fogom neki – ha rossz kimenetele lesz, akkor is -, hiszen annak ellenére, hogy ő az idősebb, ugyanúgy szüksége van rám, mint nekem rá. – Életemben először, tényleg igazán szerelmes vagyok – dőlt a vállamra. Kezemet átvetettem testén, majd magamhoz húztam.

- Azt hiszem, ezzel nem vagy egyedül – mosolyodtam el halványan a gondolatra, miszerint én is szerelmes vagyok. Ezzel igazából nem is lett volna semmi baj, hogyha a személyt, aki iránt ilyen fajta érzelmeket tápláltam a valóságban is ismertem volna. Legalább már biztos vagyok benne, hogy él. Hacsak nem láttam rosszul...

- Ezt mégis, hogy érted Kevin Woo? – tornázta magát normális pozícióba Deanna. Szemeit összeszűkített, arcát kissé oldalra billentette, és így figyelt engem.

- Magam sem tudom – sóhajtottam, jobb kezemmel pedig hajamba túrtam. – Én… szoktam álmodni – kezdtem.

- Azt mindenki szokott, öcskös – forgatta szemét nővérem.

- Tudom, de nekem ez más. Olyan, mintha a valóságban történne az egész, mintha két életem lenne. Az egyik itt veled, a másik pedig éjszaka – tettem ki az egyik, majd másik kezem, miközben beszéltem. - Már azt sem tudom, hogy most álmodok-e vagy nem. Végül is, csak a nővérem, aki AMERIKÁBAN él, hirtelen beállít – anya nélkül, ami nagy szó -, hogy ő egy itteni férfihoz akar költözni! KiSeop is hirtelenjében eldönti, hogy ő igenis elkötelezi magát. KISEOP! Akinek soha életében egy komoly kapcsolata sem volt, aki szerződéseket írat alá a nőcskéivel! Egyáltalán most ez a valóság, vagy nemsokára felébredek és eltűnsz? – legyeztem a levegőben, miközben felpattantam helyemről. - Teljesen össze vagyok zavarodva… - téptem két kezemmel hajam a kis kiborulásom végére, Deanna pedig csak meresztette rám barna szemeit és pislogott. Biztos ráijesztettem szegényre a viselkedésemmel. Sosem szoktam ilyen szinten kikelni magamból.

- Kev – ejtette ki a nevem lágyan, hogy még véletlenül se dúljon fel még jobban -, szerintem ülj le és beszéljük ezt meg nyugodtan, rendben? – paskolta meg maga mellett a kanapét, mire kifújtam a levegőt és visszaültem mellé. – Mi is pontosan a probléma?

- Megcsináltattam a tetoválást, és azóta minden egyes este egy rövid hajú lánnyal álmodom. Mikor alszom és ez a lány is feltűnik, a tetováláson megjelenik egy minta, ami világít. Van róla videó is, ha nem hiszed el – közöltem vele, ugyanis láttam rajta, hogy nem tudja sírjon-e vagy nevessen azon, hogy az öccse épp megbolondult, és ilyen irracionális dolgokat talál ki. Erre ő rögtön rendezte arcvonásait. – Szóval minden éjszaka találkozunk és beszélünk, filmezünk, sétálgatunk, esetleg a többiekkel bandázunk. Furcsa módon MinAh és SoJin unnie meg valami harmadik lány is, akinek nem tudom a nevét, is velünk szokott lenni néha.

- Ha jól értem randizgattok? – vonta fel az egyik szemöldökét, mire szégyenlősen bólintottam. – Kérem a teám – fogta fejét elveszetten. Már tuti azt hiszi megőrültem.

- Nem nevezném teljesen randinak, még egyszer se mondtuk, hogy randiznánk. Inkább csak… Milyen teád? – ért el hirtelen tudatomig kérése, mire megtorpantam kicsit.

- Azt, amit elméletileg SooHyunnak csináltattam, de amúgy magamnak. Azt a teát! – lett kétségbeesett a hangja. Felpattantam, majd gyorsan az italért mentem és a kezébe adtam. Egy jó nagyot kortyolt bele, és mintha egy kicsit megnyugodott volna. Folytattam a problémám kifejtését.

- Szóval minél jobban megismerem, annál inkább… – tartottam egy kis szünetet. Nem akartam kimondani, de muszáj vagyok valakivel – aki nem KiSeop -, megosztani az érzéseim. – Oda vagyok érte – hajtottam le a fejem, és alsónadrágom szélét kezdtem húzogatni, és hagytam, hogy csattanva érjen lábamhoz.

- Kevin ez… Ez nem normális – bökte ki őszinte gondolatait, én pedig csak bólogattam. – Próbáltál már tenni valamit?

- Tudom noona… És igen. Meg akarom keresni, így a múltkor elmentem a tetováló szalonba. Kiderült, hogy őt nekem teremtették, csak valamiért a sorsunk elágazott, és csak úgy tudunk találkozni, ha van ez a kis hókuszpókusz… Én se értem, de ezt mondták. Hazafelé, láttam őt… Amit mondtak, és amit láttam is alátámasztja azt, hogy él. Már csak meg kell találnom.

- Mielőtt megszülettél, már akkor tudtam, hogy sok bajom lesz veled, te – kuncogott, és magához húzott. Hitt nekem, és ez pont elég volt ahhoz, hogy megnyugodjak egy kicsit. – Mihez kezdesz most öcsikém?

- Elmegyek Yoo ahjummához, amint lesz időm – jelentettem ki. – Ő mondta SoYeonnak, hogy babrálja meg a tetoválásom.

- V-várj! Az én barátnőm SoYeon, és az Alice’s Yoo ahjumma? – álla súrolta a padlót, amint meglátta, hogy bólogatok. – Úr isten hova kerültem én…

- Mindezt egy férfi miatt – hitetlenkedtem játékosan, mire mellkasomba ütött.

- Yah! – nevettünk egymás ellen.

Amikor már olyan hangosak voltunk, hogy az egész ház tőlünk zengett a tagok folyamatosan szállingóztak kifelé. Egyiknek sem volt jó kedve, azonban amikor meglátták nővérem rögtön el is felejtették, hogy miért kellett a tervezettnél hamarabb kikelniük az ágyból. Mindenki kérdezgetett mindenfélét Deannától, tudni akarták, hogy mi újság van az otthoniakkal, és hogy miért nem jött anya.

Hát igen, ha arról volt szó, hogy a nővérem jön, akkor már anyának is kötelező volt. Egyedül apa volt az, aki meg tudott ülni a fenekén, és nem kinyírni a másikat egy repülőjegyért hozzám. Most pedig, hogy csak a nővérem jött mindenki ledöbbent, ugyanis ez, ha kétévente egyszer előfordult…

Délben megindultunk végezni a hőn szeretett munkánkat. Egészen ötig azzal foglalatoskodtunk, hogy a maximumot hozzuk ki magunkból. Hogy amennyit csak tudunk, visszaszolgáltassuk abból a szeretetből, amit a rajongók árasztanak felénk nap, mint nap.

Természetesen Deanna is elkísért bennünket ugyanis kijelentette, hogy ő a mai napot igenis velem tölti, és csak holnaptól lesz TaeSannal. Akármit mondtunk neki nem tágított, így egész nap hallgathattuk, hogy szerinte mi, hogy lenne jó. Legalább háromszor belenyúlt a fodrászunk munkájába, miszerint az ő öccse ennél jobban is tud kinézni, és ez a haj szar. Tényleg ezt a szót használta.

Egyébként volt benne némi igazság, de nekem ilyenkor hallgass a nevem. Akármit mondok tök mindegy, ha egyszer ez van előírva. Azonban Deannával más a helyzet, tőle félnek… Így a végén csak elérte, amit akart, és olyan lett a hajam, ami neki is megfelelt.

Pontban öt órakor a társaság szétszéledt. Eli és Aj DongHoval beszéltek meg találkozót, SooHyun és Hoon haza mentek pihenni, KiSeop MinAh-val ment randira, én pedig Deannával töltöttem a nap további részét.

Elmentünk a kedvenc kifőzdéjébe, és hogy a desszert se maradjon el a kedvenc cukrászdáját is meglátogattuk. Mikor látogatást tesz, mindig csupa olyan helyre megyünk, amit imád.

Betértünk egy bevásárló központba is. A nővérem imád vásárolni, és engem is előszeretettel rángat magával. Igazság szerint engem ez nem zavar. Szívesen segítek neki, jó nézni, hogy pár ruha láttán mennyire boldog lesz, és legalább én is veszek pár új cuccot. A boltok között cikázva kiszúrtunk egy fotófülkét is, így a közös képek készítése sem marathatott ki a napunkból.