Chapter Eleven

Sziasztok! ^^

Köszönöm szépen az 1300 oldalmegjelenítést és a 4 feliratkozót! ♥

Nem igazán fűznék a részhez semmit, úgyhogy...

 ...Kellemes olvasást! Chu~

*HyeRi POV*

Azzal, hogy JiHoo áthívott magukhoz meg is feledkeztem arról, hogy MinAh elmondja mit látott az este. Csak azzal tudtam foglalkozni, hogy minél hamarabb készen legyek. Miután nagy nehezen végre eldöntöttem, hogy mi a fenébe megyek hozzájuk, a konyhába vettem az utam, ahol SoJin és Yura diskuráltak valamiről. Mikor közelebb értem már tisztán hallottam minden egyes kis szösszenetet.

- De holnap Comeback! - toporzékolt Yura.

- De hiszen nem is az EXO-é! - csattant fel Jinnie.

- Yura add fel - léptem közbe, majd barátnőm vállára tettem a kezemet. - Nem fog ez menni - biggyesztettem le ajkam együtt érzően, majd elvigyorodtam. Kikaptam a kiskosárból egy almát, felületem a pultra és falatozni kezdtem.

- Dehogynem! Majd meglátjátok - húzta ki magát céltudatosan.

- Mitől van ilyen jókedved? - könyökölt mellém Unnie.

- Megyek JiHoohoz – mosolyogtam, miközben beleharaptam az álmába.

- Inkább nem is hallgatom - sóhajtott AhYoung, majd a szobájába baktatott.

- Jól is teszed, menj csak! - kiabáltam utána, majd morcosan visszafordultam SoJin felé.

- Ne is törődj vele – legyintett, kezébe vette a törlőt és elkezdte törölgetni a turmix gépet.

- Nem is teszem.

Igazából nagyon is zavart, hogy ilyen volt... De ez ellen nem tudok mit tenni. Megbeszéltük, még mindig nem szívleli JiHoot, mást már nem tudok tenni.

- Viszont én is megyek, nem akarom le késni a buszt. Szia unnie! - nyomtam egy gyors puszit arcára, majd távoztam otthonunkból.

A busz megállt, én pedig azon nyomban le is szálltam. Türelmetlenül szedtem a lábaimat barátomig, ahol kopogás nélkül léptem be a házukba. Elég régóta együtt voltunk ahhoz, hogy ezt mind a ketten nyugodt szívvel tegyük meg.

- JiHoo! HanAh! - kiabáltam el magam ezzel jelezve, hogy megjöttem.

- HyeRi~! - éreztem combomnál a becsapódást. Kezem azonnal HanAh kis buksiján landolt. Megsimogattam, az ölemben kaptam és úgy mentünk beljebb. - Hol van a bátyád? - érdeklődtem.

- Az udvaron - mutatott a kijárat felé, én pedig bólintva indultam meg. Mikor kiértünk JiHoot rögtön megpillantottam, amint a játékokat szedte össze.

- Szia - köszöntem, mire felnézett majd megindult felém.

- Szia – mosolygott, majd ajkait az enyémekre tapasztotta. Annak ellenére, hogy mi mennyire élveztük, HanAh egy cseppet sem volt elragadtatva. Ezt ki is fejezte egy kisebb "fúj" kíséretében. - Hiányoztál.

- Te is nekem - bújtam hozzám így kívülről kicsit olyanok lehettünk, mint egy család. Viszont bármennyire is szerettem őt, nem tudtam vele elképzelni az egész életemet. Talán az a fiú az oka? - gondolkodtam el egy pillanatra, ugyanis eddig másra nem is tudtam gondolni... Most pedig azaz álom fiú mindent felborított. Pedig lehet nem is létezik! - Nagyon nehéz volt ezzel a kis rosszcsonttal a napokban? - csikiztem meg kicsit húgát.

- Boldogultam - nyugtatott meg.

- Itt volt egy unnie, aki segített! - bólogatott igazát alátámasztva HanAh. Én felvont szemöldökkel néztem hol rá, hol pedig barátomra.

- Egy unnie? - tettem fel a kérdést.

- Csak egy jó barátja a családnak, aki nemrég költözött vissza Szöulba.

- Igaz ez HanAh? - fordultam a csöppség felé.

- Nem tudom - emelte fel kezeit.

- Komolyan a húgomtól várod a megerősítést? Nem lehetne egyszerűen hinni nekem? - akadt fenn a dolgokon barátom.

- Talán ha elmondtad volna, nem a húgodtól várnám az igazad alátámasztását! - forgattam a szemem.

- Jó, igazad van - sóhajtott. - Sajnálom...

- Még szép, hogy igazam van - mosolyodtam el önelégülten, majd, mint a többi dolgot, ezt is a szőnyeg alá söpörtem és visszabújtam karjaiba. Vajon meddig bírja még a szőnyegem...?

HanAh, mint mindig most is rajzolt nekem egy csomó mindent. Kimentünk a játszótérre is, ahol ismét gyerek lettem. JiHoonak felváltva kellett minket löknie a hintával. Libikókáztam is a húgával, sőt minden játékot, amit tudtam én is használatba vettem. Ennek HanAh felettébb örült, JiHoo pedig csak mosolyogva gyerekességemen hozta utánunk a cuccokat.

Beültünk egy fagyizóba is, ahol persze nem bírtam ki, hogy ne egyek bele barátom adagjába is. Ő pedig, hogy a fagyira hivatkozva - ami a szám szélén volt -, meg ne csókoljon.

Ezek után hazafelé vettük az irányt, ahol elővettük a jól bevált társasjátékot. Természetesen HanAh nyert, viszont megjegyezte, hogy nem szép dolog, ha mi nyerünk, és az sem, ha hagyjuk őt nyerni. Miután ezt elmondta felállt, majd egyedül folytatta a szórakozást, mi pedig egymásnak szenteltük magunkat JiHooval.

A nap egyre lejjebb ment, HanAh pedig az ágyba került és rögtön el is aludt. Habár elég fárasztó napot tudhat maga mögött szóval megértem. JiHooval a szobájában vonultunk. Ő leült az ágyra én pedig az ölébe fészkeltem magam.

- Biztos minden rendben? - kérdeztem aggódva.

- Igen. Anyát is nemsokára kiengedik és itt is minden a legnagyobb rendben van, amint látod - mutatott körbe a házon.

- De bármi van, nyugodtan szólhatsz - néztem a szemébe, hogy tudja, minden szót komolyan gondolok.

- Oké! De már itt van SuEun is - mosolygott.

- Oh, igen, a régi barát - fordultam el, miközben bosszúsan megforgattam szemeim.

- Csak nem féltékeny vagy? - fordított vissza maga felé, és egy puszit nyomott az arcomra.

- Én?! Féltékeny? - húztam fel a szemöldököm hitetlenkedve. - Dehogyis -  ráztam a fejem.

- Hogy is gondolhattam - csúsztatta fel kezét hátamon, majd ajkait az enyémekre tapasztotta.

- Hát elég abszurd ötlet - túrtam a hajába, majd lábaim átkulcsoltam derekán.

- Tudod, hogy nem tenném - csókolt meg újra.

- Hát persze - mosolyodtam el. - Mennem kéne - motyogtam kábultan két csók között.

- Még egy kicsit – mondta, majd végleg egymásnak estünk. Már nem volt visszaút. Egyszerűen csak haladtunk az árral, mint máskor. Hm... Úgy néz ki, ma sem alszom otthon.

*Author's POV*

A másnap reggellel együtt eljött a U-Kiss Comeback napja is. HyeRi sietve szedte össze ruhadarabjait, amit JiHoo szórakozottan nézett végig az ágyából. Szerette a látványt, ahogy a nők előtte szedik össze a ruhákat, amit előző este ő készségesen szedett le róluk. Miután HyeRi mindennel készen volt lopott egy csókot barátjától, HanAh szobájába settenkedett, majd őt is megajándékozta egy apró puszival, és el is hagyta a házat.

Kissé összecsapottan szállt fel a buszra, amin szerencsétlenségére pont ugyan az volt a sofőr, mint a tegnapin. Az ahjussi nem volt rest, és ki is mutatta minden gondolatát, ami a fejében keringett. HyeRi pedig rögtön levágta, hogy a bácsi tudja mit csinált éjszaka, így szégyenlősen meghajolva sietett a sofőrtől levő legtávolabbi helyre. A lányban pedig csak ekkor tudatosult, hogy mi fog rá várni otthon... Ilyenkor a lányok mindig heccelték, ami felettébb nem tetszett neki.

Amint beért a házba máris elátkozta a barátnőit, ugyanis három kíváncsi tekintet figyelte a kanapéról. A lányok térdeltek az ülőalkalmatosságon, hasuk pedig a háttámlának volt nyomva. Ki így, ki úgy tartotta fejét, és arra vártak, hogy barátnőjük, mikor toppan be.

- Gondolom forró éjszakád volt, szóval csináltam egy kis jégkását - nyújtotta az említett italt SoJin barátnője felé, mire ő bevágott egy fintort, erre mindenki nevetésbe tört ki.

- Az ember azt gondolná, hogy legalább te érett vagy unnie! - durcizott a legfiatalabb. SoJin csak megvonta a vállat, amolyan nekem-is-kijár-a-szórakozás stílusban.

- Ah, HyeRi hagyjuk már - legyintett Yura. - Az ember azt hinné, mikor rád néz, hogy ártatlan vagy, pedig egyáltalán nem - csóválta a fejét.

- Sőt! A velejéig romlott - szisszent fel MinAh.

- Azért ti se panaszkodhattok - mondta HyeRi, miközben leült a kávézó asztalra, a lányok pedig felé fordultak, és viszonylag normálisan elhelyezkedtek a kanapén.

SoJin átnyújtotta az italt, amit HyeRi elfogadott, ugyanis tényleg nagyon jól esett volna neki a frissítő ital. Azonban mikor belekóstolt rögtön elment a kedve, és összeszűkített szemekkel nézett a három lányra, akik majd kipukkadtak a visszatartott nevetéstől.

- Ez nem jégkása - mondta ki a nyilvánvalót, mire mind a hárman fékezhetetlen nevetésben törtek ki. SoJin válaszolt volna azonban a feltörő boldogságtól nem tudott.

- M-mert - nevetett - Ez egy kis - derült fel újra, HyeRit pedig majd megette a méreg. - Sex on the beach - mondta ki végre, és erre a lányok még jobban elkezdtek nevetni.

- Vagy inkább in the room? - helyesbített MinAh. HyeRi ekkor teljesen kiakadt. Felállt majd kissé elordította magát.

- YAH! Tényleg ennyire gyerekesek vagytok?! Ya! Sex on the beach vagy in the room, tök mindegy! Ez akkor sem vicces! - fakadt ki - Na, jó, talán mégis - tette hozzá, mikor már ő is alig tudta visszatartani a nevetést, és lassan csatlakozott a földön fetrengő lakótársaihoz. Az italt végül közösen itták meg, hogy ne csak HyeRinek jusson az élvezetből.

- Aigoo~! - mondta a legidősebb. - Így, hogy fogok autóval menni, dolgozni? - fogta fejét kétségbeesetten.

- Majd elviszlek! - ajánlotta fel egyből Yura, mire SoJin erős tiltakozásba kezdett.

- Az hiányzik! Nem, nem és nem! Majd elvisz MinAh.

- De hát én is ittam! - világosította fel őket Minnie. – És, ami azt illeti, te is Yura - lökte meg mutató ujjával az említett személyt.

- AhYoung-ah, inkább maradj itthon és nézd velem! - ragadta karon őt HyeRi és kezdte a nyafogást.

Eszébe jutott a legutóbbi álma. Vagyis csak az a része, amiben semmilyen infó nincs a fiúval kapcsolatban. Tudta, hogy elment SoJinnal miatta, hogy találkoztak, milyen jól elbeszélgettek, és, hogy hallotta a fiút énekelni. Gyönyörű hangja van - merengett vissza.

Ez az éneklés azt is jelenthette számára, hogy egy idollal álmodik folyamatosan - azonban ezt lehetetlennek hitte -, vagy azt, hogy valaki, aki ott dolgozik az ő álom fiúja, és a színfalak mögött bekapcsolódott az éneklésbe. Úgy gondolta lehet rá esély, hogy meglátja a fiút a tv-ben. Talán... hátha...

- Nem is tudom HyeRi - húzta a száját - Inkább nézném élőben.

- Na~! Tudod, hogy úgysem mehetsz - fonta össze mellkasa előtt kezeit HyeRi.

- Jól beszél - erősítette meg az előző kijelentést Jinnie. - Nem akarok tömegközlekedést használni - biggyesztette le csalódottan ajkát.

- SoJin-ah - tette az említett vállára kezét MinAh. - Gondoltál volna erre azelőtt, hogy elkezdtél velünk inni - csóválta fejét mosolyogva.

Végül MinAh-sshit hívta az egyik barátja, hogy nincs-e kedve elmenni az uszodába, az apukája oda adta neki a kocsit így el tudták vinni SoJint is a munkahelyére. Yura és HyeRi pedig a tv előtt gubbasztottak és várták, hogy elkezdődjön a műsor.

Eközben Kevin már lázasan melegítette be hangját, miközben a többiekkel együtt készültek a Comebackre. Kevint furdalta a kíváncsiság, hogy vajon itt van-e a lány az álmából. Hiszen ha akkor itt volt és megnézte, most miért ne lehetne? Kevin a valóságban is örült neki, hogy almában már nem csak beszélgettek, hanem a testi kontaktus is megvolt.

A lány nagyon felköltötte az érdeklődését még így az álomvilágon kívül is. Annak ellenére, hogy tudta nem biztos a létezése, meg akarta ismerni a való életben is. És ezért furcsa módon mindent megtett volna. Legalábbis kezdte így érezni...

- Srácok... - kezdte kissé félénken, ugyanis nem tudta most jól cselekszik-e vagy inkább hagyni kéne a fenébe. - Kértek kaját?

- Hirtelen milyen kis buzgó lett valaki! - kezdett ujjongani SooHyun.

- Beteg vagy Kevin-ah? - kacagott Hoon.

- Vagy esetleg megszállt még egy angyal éjszaka? - folytatta a csipkelődést Aj, mire összepacsiztak Elisonnal.

- Inkább legyetek rendesek, mert a végen még meggondolja magát - nézett félre egy pillanatra a tükörtől KiSeop, és egy szemforgatással díjazta a többiek felszólalását. Ezek után újra önmaga csodálására fordította energiáját. Kevin helyeslően bólogatott.

- Na, akkor kell valami a lusta popótoknak vagy nem? - dobbantgatott lábával türelmetlenül a maknae, miközben csípőre vágta kezeit.

- Kivételesen nem, egy falat se menne le a torkunkon - mondta SooHyun.

- Kebin! - szólt neki KiSeop. - Én kaphatnék egy kis pocky-t?

- Természetesen - nézett felé ezer wattos vigyorral az említett. - Ti pedig - mutatott végig a társaságon. - Meg ne gondoljátok magatokat, mert NEM fogok még egyszer kimenni – fenyegetőzött, majd sarkon fordult és ott hagyta őket.

Miközben Kevin a kaja stand felé tartott tekintetét ide-oda vezette, és folyamatosan a lányt kereste az álmából. Mikor a célhoz ért - legnagyobb sajnálatra egyedül -, dühösen az asztalra csapott. Aish! - túrt a hajába. Azt remélte, hogy fél úton összetalálkozik Vele, és majd együtt mennek tovább. De sajnos ez nem álom volt, hanem a kegyetlen valóság.

Sietve megragadott pár zacskó pocky-t és egy kevés gumicukrot, majd visszament a többiekhez, és várták, hogy végre színpadra kerüljenek. Addig is SoJin szórakoztatta a társaságot.

A lányok otthonában is mind a kettő lakó azt várta, hogy végre a U-Kiss következzen. A két fél között csak annyi volt a különbség, hogy Yura tudta, HyeRi pedig nem. Csak tömték magukba a popcornt és az innivalót, miközben sorra vették az összes fellépő bandát is. Néhol HyeRi föl ujjongott, miszerint „Omo! Omo! Ezt szeretem!” vagy „Oh, ó! Őt ismerem!” meg az ehhez hasonló kiáltások. Ilyenkor Yura mindig mondott pár szót az ismert számról vagy bandáról, esetleg személyről.

HyeRi egy ideig még élvezte is azt, hogy nézi a műsort, viszont amikor utált számok, esetleg túlnyávogós vagy kihívó lány banda volt, még az élettől is elment a kedve. Tudta, hogy nem ők akarják ezt - egy kettőt kivéve -, de akkor sem bírta, és majd elkapta a hányinger közben. Ilyenkor barátnője is észrevette az undort arcán.

Mikor már a harmadik ilyen eset volt HyeRi felállt, eldobta kezéből a kispárnát, és felháborodottan így szólt.

- Ezt nem hiszem el! Miért van ebből ennyi?! - fakadt ki, majd sarkon fordult, és a szobába indult volna, azonban Yura hangja megállította.

- Most elmész? Itt hagysz?! - esett le a lány álla. - De hisz már vége és most jön a U-Ki...
- Nem érdekel - szakította félbe társát -, én ezt már nem bírom - emelte fel kezét a lány, majd a szobájába vonult. Azonban barátnőjének igaza volt. Amint HyeRi halló és látó távolságon kívül volt a U-Kiss színpadra lépett, és elindult a She's Mine...