Chapter Two

Sziasztok! Ezennel meghoztam a második fejezetet is, ezúttal Kevin szemszögéből ^^ Minden nemű véleményt örmmel fogadok, szóval csak hajrá, és a kis pipákat se felejtsétek, meg a feliratkozást :3
Igazából nem nagyon tudom, hogy mit fűzhetnék hozzá :$ Úgyhogy mindenkinek észveszejtő nyári szünetet kívánok! :D

Kellemes olvasást! Chu~

*Kevin POV*

Már legalább egy órája utazhattam kedves csapattársammal, és legjobb barátommal a kiszemelt tetováló szalon felé, amikor végre a kocsi megállt előtte.

Eléggé meguntam, hogy napok óta, még azaz átlag négy-öt - jó esetben hat óra -, alvásom sincs meg, mint eddig… Szóval elkezdtem törni az agyam, hogy mivel tehetnék ellene. Aztán hirtelen beugrott egy tetoválás, egy álomcsapdáról, és az óta nem tudom kiverni a fejemből. Óriási késztetést érzek arra, hogy magamra varrassam.

A fiúk tanácsára vártam pár napot hátha lecseng, de nem. Legbelül érzek valami késztetést, hogy nekem ezt muszáj. Egyszerűen kell és kész. De, hogy pontosan miért, azt már magam sem tudom…

A kocsi leparkolt én pedig KiSeoppal az oldalamon kiszálltam. Két lány épp akkor jött ki a szalonból. Elől ment egy rövid hajú, arcát nem tudtam megfigyelni, sőt nem is láttam, mert rögtön elfordult balra. Mögötte egy barna hajú lány ballagott, aki sikeresen neki ütközött KiSeopnak. Arról, hogy melyik hibája volt fogalmam sincs.

- Elnézést - motyogta a lány. Akkor gondolom az övé... Kissé elidőztek egymás bámulásával, amit a rövid hajú lánnyal nem néztünk jó szemmel, és ő ennek hangot is adott.

- MinAh nem élek örökké! - kiáltotta. Hangja különösen csodásan csengett. A kiáltására MinAh - mint kiderült -, kicsit megrázta a fejét, ezzel kikerülve a "transzból", majd barátnője felé vette az irányt. Barátom még egy ideig állt egy helyben, aztán pedig elindultunk befelé.

Már ültünk egy ideje mikor végre megszólalt KiSeop.

- MinAh... - mondta ki a csaj nevét, de úgy, mintha valami törékeny váza lenne, amit csak a megemlítésével ripityára lehetne törni. - Szóval így hívják.

- Igen így, és úgy látom, hogy eléggé az eszedbe véste magát... – sóhajtottam rosszat sejtve.

- Azzal az aranyos kis pofival, szájjal és szemekkel, nem csoda. Biztosan a szemei is nevetnek. Igen látnom kell, ahogy nevet - csapott combjára izgatottan. - Meg akarom ismerni.

- És ezt mégis, hogy tervezted Rómeó?

- Haver a neve már megvan, és abban a szalonban vagyunk ahol ők is voltak. Szóval csak meg kell tudni, hogy melyik munkaerő fogadta őket, és kihúzni belőle az információt.

- Hát sok sikert hozzá - veregettem vállba.

Hirtelen megjelent SoYeon a tetováló. Az pedig, hogy honnan ismerem nem bonyolult; a nővérem eléggé jóban van vele. Na, innen ismerjük egymást. Vagy kétszer, ha találkoztunk.

- Sziasztok, srácok - villantotta meg mosolyát.

- Hello - köszöntünk egyszerre.

- Miben segíthetek? - fordult felém.

- Tetoválást szeretnék - böktem ki.

- Te? - kérdezte és hangjából kisütött a meglepődöttség és a szórakozottság.

- Miért olyan meglepő ez mindenkinek? - kérdeztem durcásan. Eddig akárkinek mondtam senki sem hitte el... Mindenki nevetett vagy komoly fejjel benyögte „Te most csak szórakozol”, pedig én halál komolyan gondolom. Nem értem, hogy miért ne lehetne tetkóm...

- Talán, mert te vagy te - kuncogott SoYeon. - Nem érdekes térjünk az üzletre. Milyen mintát szeretnél és hová?

- A szegycsontomhoz szeretnék egy álomcsapdát.

- Te is? - csodálkozott. - Szóval ti vagytok - motyogta túlságosan is halkan.

- Tessék? - kérdeztem vissza.

- Semmi-semmi - legyintett.

- De hogy értve „Te is”? Ki akart még? - szólalt meg KiSeop.

- Az előbb itt volt két lány, és az egyik is pont álomcsapdát kért.

- Hát ez érdekes - mondtam.

- Igen az. Nagyon is - mosolygott pont úgy, mint aki tud valamit, de egy ideig biztosan nem fogja megosztani velünk. Seoppiera nézve remélhetőleg nem a MinAhról szóló  információkat.

Bementünk SoYeon kis dolgozó sarkába és lefektetett. Elkezdte a minta megrajzolását. Én pedig idő közben felületem, elég lesz majd a varrás alatt feküdnöm. KiSeop nem bírta sokáig, hogy ne kezdjen el szimatolni és megszólalt, ezzel kezdetét is vette a szócsatájuk.

- Szóval SoYeon, hogy is hívják a lányt, aki itt volt?

- Melyiket? - válaszolt kérdéssel.

- MinAh-t.

- Hát MinAh-nak, most mondtad - jelentette ki mire elnevettem magam.

- De a teljes neve –siettette kézmozdulatokkal válasz adását barátom.

- Miért kéne nekem azt megosztanom veled?

- Mert jobban meg szeretném ismerni.

- Hát ez esetben inkább megvédeném a csajt ettől a megrázkódtatástól - mondta SoYeon, mire megint nevettünk kivéve nyomozó társunk.

- Huu, de vicces, komolyan...

- Bang MinAh.

- Kicsit bővebb információ?

- Oké, de nem tőlem tudod. Másod éves az egyetemen és táncos szakon van. Három lánnyal él együtt. Ne kérdezd hol, nem tudom.

- És mi az iskola neve?

- Valami Koreai Művészeti Egyetem vagy Nemzeti Művészeti Egyetem. Nem is tudom.

- Koreai Nemzeti Művészeti Egyetem* - pontosítottam.

- Igen az - bólogatott helyeslően majd felállt, egy mozdulattal ledöntött, és rám nyomta a megrajzolt mintát.

- Nézd meg a tükörben – utasított, én pedig engedelmeskedtem. Tetszett, így SoYeon meg is kezdte a munkálatokat.

Elégedett vigyorral az arcomon szálltam ki a kocsiból, miután megálltunk a dorm előtt. Annyira jó kedvem volt, hogy semmivel se lehetett volna lelőni. Legalábbis azt hittem egészen addig, míg meg nem láttam a nappaliban egy ideges Manager hyungot. Hupsz... Ebből még baj lesz.

Olyan halkan, ahogy csak lehet próbáltam levenni a cipőm, hogy még véletlenül se vegyenek észre. Ez össze is jött, viszont mikor szálltam volna el a Manager mögött – mivel én annyira angyali vagyok -, az karom után kapott, én pedig megdermedtem.

- Csak ne olyan sietősen, angyalka - csóválta a fejét. Látjátok? Én mondtam. – Vagy mégse annyira angyal? – fordított maga felé. – Tudod Kevin, én tényleg úgy gondoltam, hogy te lehetsz a banda angyalkája. Sőt nem csak én, hanem a rajongók is. Erre most kiderül, hogy tetoválást akarsz…

Erre a mondatára kissé megkönnyebbültem. Hogy miért is? Mert Hyung ezek szerint úgy tudja, hogy én csak akarok. A hangsúly az „akarsz” szócskán van, ugyanis ez azt jelenti, hogy még nincs meg az a bizonyos tetoválás. Igazából meg van, de míg a Manager nem tud róla, addig nincs semmi probléma, nemde bár?

- He… he… he… - ”nevettem” – Manager hyung honnan szedi ezt a badarságot? – lapítottam.

- Kevin, Kevin, Kevin – csóválta megint a fejét. A többieken erősen látszódott, hogy élvezik a műsort… De legalább nem mondták el neki, hogy KiSeoppal épp tetoválást csináltatunk. Vagyis csak én… De ha Elinek szabad nekem miért nem?! – Nem szeretném, hogyha a rajongók fenn akadnának ezen a kis incidensen. Mármint te vagy a jótét lélek, aki mindenkivel mindig kedves, segítőkész, akit mindenki szeret. Nem lehet tetoválásod! – jelentette ki mintha valami törvény lenne, amit ha megszegsz, életfogytiglanra ítélnek.

- Ya! – ellenkeztem. Ha most rögtön fejet hajtanék, az elég furcsa lenne nem? Inkább ellenkezek kicsit. – Miért volna baj, ha tetoválásom lenne? Elinek is van, a rajongók pedig tűrik attól függetlenül, hogy eléggé gyatra lett – néztem barátomra bocsánatkérő pillantással. – Akkor nekem miért ne lehetne? Én is ugyanúgy megérdemlem! Ha valaki szeret, akkor nem azért fog megutálni, mert van rajtam egy pici tetoválás!

- Kevin Woo! – emelte fel hangját, amitől mindenki azonnal összerezzent. – Mindegy hagyjuk – legyintett. Most mi van?! Erre a mondatára nem kicsit lepődtem meg, de nem csak én, hanem a többiek is. – DE!

- Hogy mindig ott van a de… - bosszankodtam orrom alatt.

- Mielőtt megcsináltatod, kétszer! – mutatta ujjával. - Nem, nem is, háromszor, sőt négyszer gondold meg, hogy tényleg akarod-e!

- Öm… Izé… Már megcsináltattam – suttogtam, miközben tarkóm vakargattam.

- HOGY MIT CSINÁLTÁL?! – kiáltott, vagy inkább már sikított, mire a csapat többi részéből kitört a nevetés. Én csak álltam ott megszeppenve, majd bűnbánó fejjel szétettem két tenyerem. Most ezen, mi olyan vicces?

A Manager villámszórós szemekkel a fiúk felé fordult.

- Senki nem nevet! – kiabált rájuk, mire próbáltak felvenni komoly arcokat, de nem igazán jött nekik össze. – Jól van. Most már nem tudunk mit tenni ellene… Viszont, hogy a fanok ne visszakézből tudják meg, és ne sértődjenek meg, muszáj, leszel valahogy megosztani ezt velük. Szóval hajrá – csapta össze tenyerét majd megindult az ajtó felé. Már épp kilépett volna, én pedig lélegeztem volna fel, de visszanézett. – Oh és egy hónapig te mosod a szennyest, és viszed le a szemetet! – vigyorgott majd elment.

- Aish… - fejeztem ki érzéseim.

- Mi a fészkes fenét értesz te azon, hogy gyatra a tetkóm? – ütött tarkón Eli…

- Nem is tudom, vajon mit takarhat a gyatra szó – forgattam a szemem.

- Nem, mintha a tied jobb lenne – nézett félre.

- Még nem is láttad! – háborodtam fel.

- Nem is akarom – köpte oda majd elment.

- Ya! Cöh… Komolyan. E-egyébként meg se mutattam volna! – kiáltottam neki kis fáziskésés után. Alapvetően jó a kapcsolatom Eli-al, csak néha eléggé csipkelődünk. Viszont a tetoválása… na, az tényleg nem tetszik.

- Azért nekünk megmutatod? – dobta át kezét vigyorogva vállam felett SooHyun.

- Persze – mosolyogtam, majd lehúztam a pólóm.

- Király - bólintott elismerően.

- Ja, nem rossz – mondta Hoon.

- Nekem kicsit furcsa, hogy Kevinen van – mondta Aj.

- Már miért lenne attól furcsa? – kérdeztem fura fejjel.

- Nem illik hozzád egy tetoválás – vont vállat majd bement a konyhába.

- De mi ott, azaz izé? – tette úját Hoon egy bizonyos pontra, amit én nem láttam.

- Mi? – értetlenkedtem.

- Olyan, mint egy forma – mondta KiSeop világmegváltó fejjel.

- De mi?! – csattantam fel.

- Ti idióták az csak az örökké valóságnak a jele vagy minek. Az Infinite jele is ez… Biztos azért néztétek másnak, mert átmegy rajta az háló izé… – helyesbített SooHyun.

- Istenem! – fakadtam ki majd egy tükör elé siettem, és elkezdtem vizsgálni a tetoválásom. Tényleg csak az Infinite jele volt az. Nem tudom, mit kell itt fennakadni…

Miután leellenőriztem, hogy semmi furcsa és szokatlan nincs az én tetoválásomon, visszamentem a fiúkhoz, akik javában elvoltak a maguk kis világában. Aj főzött. Hoon és SooHyun Xboxoztak éppen. Elison még mindig a saját kis rejtekében volt KiSeop pedig kíváncsi szemekkel figyelte, Aj-t. Hirtelen megunta a figyelést, és be akart segíteni, azonban Aj ezt nem igazán nézte jó szemmel.

Egy ideig csak néztem, ahogy KiSeop Aj keze után kapkod, hogy had csinálhassa ő is a dolgokat, de konyhafőnök mindig elhúzza. Mikor meguntam a kettejük bámulását bementem a szobámba.

Manager hyung tanácsát megfogadva előkaptam a telefonom és elkezdtem csodás selca-kat csinálni magamról és a tetoválásomról. Ehhez persze kénytelen voltam levenni a felsőm… Végül is ennek a fanok csak örülni fognak nem? Elég jól elvoltam a selca készítéssel, és így lelőttem a tökéletes fotót új testi szerzeményemről. Miután végeztem magamra kaptam a felsőm, és kimentem a többiekhez, majd velük is csináltam egy pár képet.

Mára már igazán király vagyok ezeknek a képeknek a gyártásában, viszont régen ebben is elég rossz voltam… Még Eli-al is csináltam képet, aki már kibújt a szobájából, és elfelejtette nem rég keletkezett sérelmeit.

Mikor már elég sok kép készült visszamentem a szobámba, kikerestem a megfelelő fotót és felraktam Twitterre „Tetoválás, hogy mindig a KissMe-kkel álmodjak ^^ Mit gondoltok?” megjegyzéssel.

Igazából nem azért csináltattam, hogy mindig velük álmodjak, hanem azért, hogy elmúljanak démonos éjszakáim. Viszont ez nem azt jelenti, hogy nem szeretném a KissMe-ket. Nagyon is szeretem őket, hiszen nekik köszönhetek mindent, és egyáltalán nem bánnám, ha velük álmodnék éjszakánként. De ki kell mondani, nem konkrétan ezért csináltattam.

Pár percen belül elég sokan írtak. Legtöbbjük jó vélemény volt meg, hogy milyen aranyos vagyok és menő, viszont van egy-kettő hitetlenkedő és ellenző. Mindegy, én testem!

A nap további részében megettük Aj csodálatos főztjét, majd még szórakoztunk kicsit az Xboxon, és megbeszéltük a nap eseményeit. Nap végén testem egy ásítással jelezte, hogy bizony idő van, és menni kéne aludni. Szuper gyorsasággal – hogy még véletlenül se valaki más foglalja be –, az összes cuccommal együtt berontottam a fürdőbe, és magamra zártam az ajtót.

Hosszú kényeztető fürdőt vettem, mint mindig. Imádtam áztatni a forró vízben habtestemet, közben pedig hallgatni a zenét. Viszont mikor a többiek rám kapcsolták a villanyt, koránt sem volt annyira felemelő. Na, jó, néha élveztem mikor hót sötétben csak voltam, azonban néha roppant idegesítő tudott lenni.

Viszont volt, amikor én vittem be gyertyákat meg ilyesmiket, és kapcsoltam le a villanyt. Na, akkor, azaz idegesítő, mikor feloltják… Fürdés után megmostam a fogam magamra vettem a pizsim, ami egy alsóból állt, és befeküdtem az ágyamba.

Pár perccel később már nem érzékeltem semmit egészen addig, még KiSeop fel nem zargatott…

- KEVIN WOO MÉGIS MI A PICSÁÉRT VILÁGÍT A TE TETOVÁLÁSOD?! – kezdte viszonylag normális hangvételben viszont egyre jobban vékonyodott hangja.

- Miket hordasz te itt össze? – motyogtam.

- A-a tetoválásod! – mutatott rá. – Világított, vagyis nem az, inkább egy része a tetoválásodnak. Ilyen kékeszölden, nem is, inkább türkiz színnel világított, amikor aludtál és-és – makogott össze vissza.

- KiSeop jól vagy? Nem világít. Semmi. Se a tetoválás, se egy része – mutogattam most már én is rá.

- De az előbb. Én tényleg láttam – motyogta maga elé.

- Inkább feküdj le és aludj – álltam fel, majd az ágyához vezettem, aranyosan betakartam a takarójával, és lefektettem aludni.

- Jó éjszakát Seoppie – mosolyogtam rá, majd visszamentem a saját ágyamba.

Elalvás előtt még hallottam, ahogy mond valamit.

- De én láttam.

*Korea National University of Arts