Chapter Twenty-Seven

Sziasztok!

Sajnálom, hogy megint késtem a résszel, de ma dolgozatot írtam kémiából és bioszból is, így egész hétvégén próbáltam rájuk tanulni TT____TT

Viszont végre elérkeztünk egy elég fontos fórdulóponthoz :D Habár így a fici végén már itt volt az ideje... No mindegy >.< Remélem örültök neki!

Kellemes olvasást! Chu~

*Kevin POV*

A forró vízcseppek egymás után gurultak le csupasz felsőtestemen. Elzártam a csapot, majd kinyúltam a zuhanyfülkéből a törölközőmért. Magamra tekertem, majd kiléptem a fülkéből. Nedves lábam belesüppedt a puha szőnyegbe, amit a vízcseppek kissé eláztattak.

A mosdókagylóhoz léptem, kinyitottam a kis szekrényt, majd elővettem belőle a fogkefémet. Nyomtam rá a fogkrémről, a számba tettem, és elkezdtem megmosni a fogsorom.

Ezek után megtörölköztem, majd magamra vettem a behozott, aznapi ruhadarabjaim. Egy egyszerű farmer volt a választásom és egy fehér póló. Miután sikeresen felvettem az összes darabot, ismét a tükör elé álltam, és megcsináltam a hajam.

Eldöntöttem, hogy megfogadom nővérem tanácsát és ellátogatok SoJin noonáék otthonába. Már vége a She’s Mine promótálásának, így időm is van rá. Nem veszítek semmit, hogyha elmegyek, és legalább, ha nem lesz ott, ezt a lehetőséget teljesen kizárhatom. Az már csak ráadás, hogy nem fognak tovább Deanna szavai gyötörni.

/Flashback/

Mintha valaki a csengőre feküdt volna, olyan folyamatosan hallottam az idegesítő hangot legalább két perce. Fogalmam sincs mi lehetett fontosabb a fiúknak, minthogy kinyissák azt az átkozott ajtót! – dühöngtem, amikor végre abbamaradt az idegesítő hang.

- Kevin, Kevin, KEVIN! – És még legalább hatszor hallottam a nevemet, nővérem szájából. Pár pillanattal később pedig virágzó arca is társult hozzá. – Te jóságos Jézus Isten, Kevin! – fogta két keze közé arcomat. – Megtaláltam. MEGTALÁLTAM!

- M-mit? – kérdeztem, miközben csak pislogtam a meglepettségtől. Utoljára nem is tudom mikor láttam ennyire izgatottnak őt. Talán amikor anyáéktól megkapta az autóját. Na, akkor biztosan volt ennyire izgatott, de még ez sem biztos…

- Hát a lányt!

- Milyen lányt? – valamiért elég nehezen kapcsolt az agyam. Még le voltam ragadva ott, hogy Deanna úgy jött be ide, mint valami tizenéves őrült rajongó…

- Térj már észhez – pofozott meg kissé. – Az álmaidból, tudod! Ma elmentem az Alice’s-ba, ahogy kérted, de nem volt ott Yoo ahjumma. Viszont amikor kijöttem ott volt MinAh és egy rövid hajú lány, aki együtt lakik vele és Jinnie-vel. Te mondtad, hogy ők is sokszor benne vannak az álmaidban. Ez nem lehet véletlen!

- Ez még nem jelent semmit – tiltakoztam.

Valamiért nem akartam elhinni. Túlságosan megrémisztett a tény, hogy itt a lehetőség arra, hogy végre találkozzak vele. Hiszen mi van, hogyha a való életben egyáltalán nem olyan, mint az álmaimban? Ha teljesen más fogad, mint amire számítok?

Más részről pedig bennem volt egy félsz. Féltem attól, hogy talán hiú ábrándokba ringatom magam, és mikor oda megyek, nem fogok mással találkozni, csak a csalódással. Márpedig nem akartam csalódni. Nem szerettem volna beleélni magam olyan dologba, aminek igen kevés az esélye.

Mindig az a legfájdalmasabb, amikor számítasz valamire, és nem azt kapod. Mikor egész évben a téli hóesésre vársz, de az nem jön. Amikor karácsonyra kinézted álmaid ajándékát, de a fa alatt teljesen más fogad. Annak pedig, hogy álmaim hölgye ilyen közel van hozzám, és én nem veszem észre, igen kevés esélyét láttam.

- Akkor az már jelent, ha arról beszéltek, hogy idézem „Te kibírnád, ha KiSeop csak az álmaidban lenne?”. Aztán elmentem HyeRivel beszélni – ő a rövid -, és megkérdeztem miért kereste Yoo ahjummát. Azt mondta, hogy ez komplikált, és hogy egy fontos személyt keresett volna meg neki. Persze ez után megkérdeztem, hogy a barátját-e, mire az volt a felelet, hogy „Fogjuk rá.”, érted? Fogjuk rá! Kevin ez a lány biztosan rólad beszélt!
/Flashback vége/

Mivel azóta is ez a jelenet ólálkodik a fejemben, már teljesen megőrültem. Aludni sem tudok, és folyamatosan azon rágódok, hogy mi van, ha igaza van? Arról nem is beszélve, hogy akárhányszor beszélünk, mindig megkérdezi már voltam-e. Aztán persze jön a szokásos dumával, hogy miért menjek el, és hogy miért hülyeség, ha nem teszem.

Úgyhogy azért, hogy véget vessek ennek a szörnyű sorozatnak, ma rávettem magam, hogy elmenjek MinAh-ék otthonába. A múltkor én vittem haza a lányt, így azt is tudom, merre menjek. Minden megvan ahhoz, hogy utána járjak, hogy valóban ez a bizonyos HyeRi nevű lány van-e az álmaimban.

Ha pedig tényleg ő lesz… Igazság szerint fogalmam sincs, akkor mit fogok csinálni. Valójában ezen még sohasem gondolkoztam. Talán majd minden csak jön magától. Nem számítok egy filmbeli jelenetre, de biztosan érdekes lesz.

Amikor már csak pár utcányira voltam a kitűzött céltól eluralkodott rajtam a pánik. Nem azért, mert most lehetséges találkozok azzal a nővel, aki minden este szerepel az álmaimban. Sokkal inkább azért, hogy nem öltözködtem fel normálisan… Biztosan megnyerőbb lettem volna, hogyha valami menő összeállításban jövök el, erre kivettem a szekrényből egy farit és egy fehér pólót. Habár Deanna biztos azt mondaná, hogy egy kapcsolatban ugyan úgy kell szeretni a párod, amikor pizsamában van, mint amikor a designer cuccaiban száll ki az egyik legújabb autó modellből.

Úgyhogy nővérem képzeletbeli szavaival kezdtem magamat nyugtatni. Viszont ekkor rájöttem, hogy a hajam rózsaszín, amibe eddig nem is igazán gondoltam bele. RÓZSASZÍN! És ez mind a csodás ügynökségem hibája, aki kitalálta, hogy lila legyen a hajam… Esküszöm ez után az lesz az első dolgom, hogy megcsináltatom a hajam SoJinnal.

Már épp kezdtem volna meghátrálni a csodás felismeréseim közepette - például narancssárga felsőt akartam felvenni… a rózsaszín hajamhoz… -, amikor megérkeztem a házhoz. Leállítottam a motort, kezemmel megtámaszkodtam a kormányon, nagy levegőt vettem, majd kifújtam azt.

Te vagy Kevin Woo, meg tudod csinálni! – bíztattam magam. Igazából egyszer már megcsináltam, ha az álmaimban belém szeretett, akkor már a szíve valamelyik zugában szeret. Ha úgy vesszük, nyert ügyem van! Ha ott sikerült, itt is fog. Az álmokban elültettem benne a kapcsolatunk apró magját, ami most a valóságban el kezd majd rügyezni.

Remegő lábakkal szálltam ki az autóból, és indultam meg a bejárati ajtójuk felé. A kocsiajtót becsaptam magam mögött, megnyomtam a szükséges gombot a kulcson, az autó pedig a szokásos pityegéssel jelezte, hogy bezártam. Ekkor a pár méteres távolság a kocsitól a házig sokkal hosszabbnak tűnt. Olyan volt, mintha órák óta az ajtó felé közeledtem volna, ami nem hogy közelebb, inkább egyre távolabb került tőlem.

Egy örökkévalóságnak hatott, amíg odaértem az áhított célhoz, majd megnyomtam a mellette lévő csengőt. Nem sok idő kellett, és SoJin máris beengedett az otthonukba.

- Kevin, te, hogyhogy itt? - nézett rám értetlenül. Hát igen, eddig még egyszer sem voltam náluk…

- Hát… - akadt belém a szó. Fogalmam sem volt mégis mit kellene neki mondanom. „Hát csak azért, mert elvileg itt lakik álmaim nője, szóval, ha megbocsájtasz” és putty félre rakni az útból? Elég érdekesen jönne ki.

- KiSeop küldött MinAh-ért? Mert, ha igen akkor nincs itthon, egyébként is miért téged küld? – bombázott tovább.

- Dehogyis! Miért küldene MinAh-ért? Azért vagyok itt mert… Inkább üljünk le, mert szerintem kifogsz bukni a válaszomtól – sóhajtottam.

- Nem engedlek beljebb, míg el nem mondod, miért van itt a csinos kis segged!

- Te akartad… - vontam vállat. – Azért vagyok itt, mert ha minden igaz itt lakik a lány, akivel minden éjszaka álmodom.

- T-talán… talán mégis le kellene ülnünk – nyelt egy nagyot pislogásai közepette. Elállt az útból, én pedig a kanapéra helyeztem a csinos kis seggemet… SoJin is követte a példámat, csak ő törökülésben, és felém fordulva. Én is felé fordultam, és elkezdtük a beszélgetést.

- Tudod Kevin, ha ezt most hallanám először, teljesen kiakadnék, de ez nem így van. Viszont elég hihetetlen nekem, hogy csak így, hipp-hopp, megoldódik minden. Hogyha nem bánod most felteszek néhány kérdést.

Ötletem sem volt, hogy Jinnie mégis mi a fenéről beszélt, hogy mi oldódik meg azzal, hogy én betoppantam, és hogy miért akar nekem kérdéseket feltenni. Azt meg pláne nem, hogy hogyan értette azt, hogy ha most hallaná először.

- Mióta kezdődött nálad ez az érdekes jelenség?

- Amióta felvarrattam az álomfogót magamra.

- Hogyan néz ki az a lány, akivel lenni szoktál?

- Rövid haj, nagy szemek, kissé krumplis orr, kerek fej… Ahh, nem tudok leírni embereket, gyönyörű, kész.

- Mi a hobbija, kedvenc kajája, színe, helye? Mit csinál elalvás előtt, vércsoport, mit utál a legjobban?

- Táncol, kimbap, lila, fekete, piros, Alice’s. Olvas, AB, a hideget és a lépcsőket.

SoJin minden egyes kérdésemre, csak nagyobb szemekkel nézett rám, és egyre gyorsabban tette fel őket, én pedig egyre gyorsabban válaszoltam. Teljesen úgy éreztem magam, mint egy vallató szobában, már csak a lámpa hiányzott.

Az utolsó kérdés után SoJin a nyakamba ugrott és elkezdett sikítozni, mint egy őrült. Eléggé bizarr volt, sose láttam még ilyennek, és nem is szeretném…

- YURA, YURA, KIM AHYOUNG! – ordibált, mire az egyik ajtó kivágódott, és egy kétségbeesett, nagyon, nagyon, NAGYON rövid nadrágos és has pólós lány rontott ki rajta.

- Mi történt? Mi történt? Ég a ház? – rakta ki két oldalra a kezét, majd így forgolódott. Aztán észrevette, hogy az egész területen egyedül én vagyok furcsa és SoJin, aki már-már megfojt ölelésével, miközben mániákus vigyorral mutogat a fejemre.

- Ő az! HyeRi-yah vele szokott álmodni!

- MICSODA?! – sikított fel ő is, majd az idősebb példáját követve a nyakamba ugrott. Ez az ujjongás legalább öt végtelen percig tartott.

- Elmondanátok nekem is, mi a nagy öröm okozója? Én is szeretnék egy kicsit örülni.

- A lány, akit keresel – lihegte Jinnie.

- HYERI! ITT LAKIK! MEGTALÁLTAD! – ordította Yura, miközben rázogatott. Ekkor rájöttem, hogy ő a harmadik lány az álmaimból.
Lefagytam. Hogy megtaláltam volna? Tényleg igaz lenne? Komolyan itt vagyok abban a házban, ahol a szívem választottja él? Túlságosan hihetetlen ahhoz, hogy elhiggyem. Az agyam egyszerűen nem akarta felfogni a tényeket. Már pedig ez százszázalékos tény volt. Hiszen a barátnői is megerősítették.

Deannának hála, végre megtaláltam a boldogságot. Ha ő nem jön haza, biztosan most is az ágyamban várnám, hogy végre álom jöjjön a szememre, és találkozzak vele. De most, hogy itt vagyok, itt, ahol lakik, már semmi sem állhat az utamba.

Többet nem kell arra várnom, hogy feltűnjön éjszaka, ezzel energiát és boldogságot biztosítva másnapra. Mostantól akkor ölelem magamhoz, akkor beszélek vele, akkor csókolom meg, amikor csak akarom.

De… hol van ő?

- Hol van? – nyögtem ki végre az első szót. Kérdésemre, a lányok arcáról lefagyott a mosoly, majd elkezdtek ide-oda rohanni a lakásban. Később egy-egy telefonnal a kezükben jöttek vissza, és mind a ketten tárcsáztak egy számot.

- Nem veszi fel! – bukott ki Jinnie.

- Mert azt mondta kikapcsolja magát! – borult Yura csalódottan a kanapéra.

- Van egy kis probléma – nevetett kínosan SoJin, miközben ujjával mutatta a mennyiséget. Kérdőn néztem rá, mire folytatta. – HyeRi… Szóval ő most nincs itthon… Wellness hétvégén van…

- Hol? Melyik hotelben? – kérdeztem rá azonnal.

- Hát azt… mi… szóval nem tudjuk. Csak MinAh, de ő a szüleinél van… Holnap jön haza.

- Hívjátok fel! – fakadtam ki.

- Tényleg – mondta Yura, majd tárcsázott is. Pár másodperc múlva csengést hallottunk. SoJin elment felderíteni honnan jön, és egy telefonnal a kezében tért vissza. NEM HISZEM EL. – Mondanám, hogy hívjuk fel a vezetékes telefonjukat, de az erdőben vannak – nevetett szaggatottan. LEHETETLEN.

- Mindegy… Gondolom, úgyis a barátjával van, így fölöslegesen mennék oda – rogytam le csalódottan az ülőalkalmatosságra.

- Igazából nem… Szakított JiHooval, az anyjával ment. Szüksége volt egy kis nyugalomra, hiszen mostanában minden összejött neki… – nyugtatott meg Yura.

- Mi? Szóval tényleg hitt az álmunknak? Micsoda megkönnyebbülés!

- Ezt nem tudom pontosan, de aztán rajta kapta JiHoot a másik nővel, és így nem volt min kételkednie. Meg hát én is tudtam róla már előtte, szóval…

Szóval szabad az út előttem. Már csak MinAh-t kell megvárni és a hotel nevét. Kevin Woo, végre rád talált az igaz szerelem!