Chapter Twenty-Eight

*Author’s POV*

HyeRi és az édesanyja HyeKyeong boldogan borultak egymás karjaiba, hogy végre a 2014/15-ös tanévet is letudták. Azonban nagyobb volt az öröm a tény miatt, hogy ma mindent maguk mögött hagynak, és elutaznak a két napos wellness hétvégéjükre, amit már két hete vártak. Most már nem kell azért aggódniuk, hogy HyeRinek hétfőn kötelezettsége van, és hogy időben haza kell érni. A mai naptól kezdve három hónapig mindent lehet.

Fél órával később a két szülő a lányuk szobájában diskuráltak, miközben HyeRi édesanyja leellenőrizte, hogy a lánya minden fontos dolgot bepakolt-e a bőröndbe. Kinézte a lányából, hogy a legapróbb hülyeséget magával cibálja, meg vagy tíz féle fürdőruhát, azonban a telefontöltőt otthon hagyja. Igaz a telefontöltőt nem, viszont a fogkefét simán otthon hagyta volna, ha nincs az édesanyja.

- Nem értem… Én tényleg nem értem, miért nélkülem kell elmenni… Édesem! Biztos nem mehetnék én is veletek? – siránkozott még mindig JaeRim – HyeRi édesapja -, hogy őt is magukkal vigyék a kiruccanásra.

- Már ezerszer elmondtam, hogy pont a magadfajtáktól menekülünk! Az egyetlen szem gyermekednek, a lányodnak szüksége van arra, hogy pezsgőt igyon egy pezsgőfürdős medencében, miközben minden bánatát kisírja magából nekem – magyarázta el legalább hatvanadszorra HyeKyeong a helyzetet. Tenyerét a férje arcára simította, majd folytatta. – HyeRinek szerelmi bánata van, és az, hogy te ott vagy velünk csak rontana a helyzeten. Úgyhogy akár tetszik akár nem, itt maradsz. Vagyis nem itt, hanem haza mész. Nem hagylak itt három nővel. Kizárt – paskolta meg arcát, majd birtoklóan elmosolyodott.

- Pedig fogadni mernék rá, hogy ti se olyan helyre mentek, ahol csak nők lesznek – húzta fel az orrát a férfi.

- JaeRim! Hogy feltételezhe-

Az említett magához húzta feleségét, és egy mély, érzéki csókkal hallgattatta el.

Eközben a lányok odakint búcsúzkodtak egymástól. Igaz csak két napra megy el HyeRi, azonban nekik már ez az idő is elég hosszúnak számít. Az évek alatt megszokták egymás társaságát, és amikor az egyik elmegy, akkor semmi sem olyan, mint szokott. Felborul a megszokott életük, amit annyira szeretnek, mire pedig alkalmazkodnának az új helyzethez, megint visszatér az elkóborolt kismacska.

- Miért pont egyszerre? Nem tudnátok legalább külön-külön menni? – duzzogott összefont karokkal a kanapén AhYoung.

- Sajnáljuk, mi sem így terveztük, de muszáj menni. Ez most csa-

MinAh nem tudta végig mondani, amit szeretett volna, ugyanis Yura félbeszakította.

- Igen tudom, családi program… És igen azt is tudom, hogy a szüleid meg akarják ismerni KiSeopot, csak aztán nehogy az erdőben a medve helyett egy kiéhezett idol találjon rád a sötétben! – szabadultak el Yura szavai.

- Ez durva volt – nézett rá fájdalmas arckifejezéssel Minnie.

- Hát bocsánat, de nem téged hagynak itt egyedül SoJinnal, aki az ideje nagy részét munkával tölti és még csak el se visz téged! – nézett szikrákat szóró szemekkel az említett felé. SoJin kitartóan állta a pillantást, nem akart válaszolni a lány vádaskodására, inkább csendben maradt, már csak HyeRi szülei miatt is.

- Hé, lányok, nyugi – szólalt meg HyeRi is. – MinAh-yah csak egy napot lesz, én pedig két napot, ez nem a világ vége. Majd kitaláltok valamit, sőt lehet unnie meggondolja magát, és elvisz téged is az EXO-hoz.

- HyeRi, ne álltasd – rombolta szét az álomképet SoJin.

- Akkor nem – javította ki magát zavarában a lány. – De hátha a meghallgatáson találkozol vele.

- Ha addig egyáltalán eljut. Szerintem meglát az áhított JongInról egy plakátot az épületben, és annyira begörcsöl, hogy kidobják – kuncogott MinAh.

- MinAh! Ne legyél ilyen – nézett rá dorgálóan HyeRi. – Na, mindenki elég! Boldogan akarok tőletek elválni mielőtt elmegyek a relax hétvégémre! Úgyhogy mindenki gyertek ide egy óriási ölelésre! – tárta szét a karját, mire mind a három lány odasietett, és egy nagy ölelésbe vonták egymást.

- Te legalább egy meleg vizű medencében fogsz lazsálni, miközben egy szexi pincérfiú felszolgálja a legjobb bort vagy pezsgőt! Én meg? Retteghetek egy óriás medvétől, aki a csinos lányokra bukik – imitált sírást MinAh.

- Hidd el, ha KiSeop medvéje előbb megtalálja a málnást, akkor már nem fogod érdekelni az igazi medvét – veregette hátba Yura MinAh-t.

- Ú~ ez aztán nagyon vicces volt – fonta össze karjait MinAh, mire a másik három lány elnevette magát.

HyeKyeong készhez kapta a szoba kártyáját, és egymásba karolva lányával, óriási mosollyal az arcukon indultak meg a szobájuk felé. Nem foglalkoztak a kipakolással, erre a két napra fölöslegesnek tartották. Az első dolguk az volt, hogy magukra öltsék az egyik legszexisebb koktélruhájukat és látogatást tegyenek a szálloda bárjában.

A helyiségben sok szingli férfi várt a megfelelő prédára, azonban HyeRiéket egyáltalán nem ez érdekelte. Mind a ketten foglaltak voltak, igaz a fiatalabbik lánynak csak a szíve, viszont neki ez pont elég volt ahhoz, hogy ne foglalkozzon a jóképű és fiatal férfiakkal.

- Anya, azért, hogy ne akadj ki teljesen azon, amit mondani fogok, szerintem igyunk! – mondta HyeRi majd koccintott az édesanyjával, és meghúzták a pohár tartalmát.

- Tudod… még csak délután négy óra van, de én már a lányommal iszogatok, valami eszméletlen szexi ruhában, miközben férjem van. Most igazán rossz anyának érzem magam – nevetett fel HyeKyeong.

- Jobb, ha veled iszok, mintha valami drogos társasággal innék, miközben az első sikátorban megerőszakolnak, nem? Egyébként is csak egy keveset, mert komoly dolgok miatt vagyunk itt – mondta HyeRi.

- Igaz – mutatott a lányra az édesanyja –, ott a pont. Hm… komoly dolgok. Még két olyat megiszok – mutatott az egyik italra az itallapon. – És garantálom, hogy olyan komoly leszek, mint az az ember ott – sandított egy hót részeg úr felé a bár sarkában.

- Anya, de hát az az ember felállni nem tud – ráncolta a homlokát HyeRi, mire az anyja bólogatott.

- Én se fogok tudni – nevetett.

- Hát igen, kiöregedtél – nevetett vele a lánya.

- Lee HyeRi, ilyet még egyszer meg ne halljak a szádból! Egyszerűen csak te iszol túl sokat a barátnőiddel – dorgálta meg a fiatalt.

- Nem is igaz!

Mind a két nőt boldogság járta át, hogy végre annyi idő után csak egymásnak szentelik az idejüket. Egy telefonbeszélgetés sem adja vissza az érzést, amikor szemtől szemben beszélgetnek egymással. Ilyenkor minden sokkal, de sokkal jobb. A nevetések, a gesztusok, a hangok, minden sokkal élettel telibb.

Semmi nem hasonlítható ahhoz, amikor együtt vagy azzal a nővel, aki megszült és boldogsággal néztek egymásra. Mikor megosztjátok az életetek apró kis részleteit, és semmit nem hallgattok el a másik elől. Amikor együtt nevettek, vagy akár együtt sírtok. HyeRi pedig rettentően hálás volt érte, hogy egy ilyen anyával áldotta meg a sors.

És semmiért nem cserélték volna fel azt az érzést, amikor mennek az utcán és azt hiszik, hogy ők testvérek. Igaz mindenki arcán látszik a fintor, amikor megtudják, hogy HyeKyeong igazából HyeRi édesanyja, azonban ez sosem zavarta a lányt. Igazából azt szerette a legjobban az édesanyjában, hogy ennyire fiatalos, mindent meglehet vele beszélni, hogy megérti a fiatal kori problémáit. Ha kellett ugyan olyan szeszélyes volt, mint ő. Mindezek mellett mindig ellátta jó tanáccsal, és ha kellett meg is szidta.

Két órával később HyeKyeong egy könnyed koktélt kapott kézhez, miközben a medence szélén lévő napozóágyon feküdt, és lányát nézte, aki a medencében úszkált. HyeRi percekig győzködte őt, hogy menjen be vele a vízbe, azonban semmivel nem tudott rá hatni. A lánya kinyomta magát a medence szélére, majd az anyja felé kezdett sietni, és tenyeréről a vizet HyeKyeong hasára csepegtette, aki ezt egy apró sikítással díjazta.

- Most hogy rám figyelsz – kuncogott HyeRi, miközben lefeküdt a napozó ágyra -, elmesélem mi az a nagydolog!

- Végre! Azt hittem, hogy sosem fogom ezt megélni. Na, mondd csak! – bíztatta az édesanyja.

Deanna és TaeSan a medence felé tartottak. Kinéztek maguknak két napozó ágyat, és arra vették az irányt. Lepakolták a szükséges dolgaikat, majd kényelmesen elfeküdtek a napágyakon. Deanna gondolt egyet, majd párja mellé fészkelte magát, a cselekmény közben majdnem fel is borultak, viszont TaeSan hamar kapcsolt, és megakadályozta a balesetet.

- Nem akarok haza menni – biggyesztette le ajkait a lány, miközben szorosabban bújt a férfihez.

- Akkor ne menj – puszilta meg barátnője feje búbját.

- Anyáék meg fognak ölni, ha csak úgy bejelentem, hogy itt maradok. Muszáj hazamennem.

- Vigasztal a tény, hogy utána visszajössz – mosolyodott el a férfi.

- Viszont az lehetséges, hogy nem egyedül jövök vissza… - szorította össze szemeit már csak a gondolatra is. – Tudod, ha már én se leszek Amerikában, akkor anyáéknak sem lesz miért maradniuk. Kevin itt van, szóval, ha én jövök, akkor jönnek ők is… Anyám… nem egy könnyű eset.

- Akkor majd édesapád kiáll értem.

- Ha nem félne anyámtól, még meg is tenné… Pisilnem kell, várj – állt fel Deanna, kijelentésére pedig párja elnevette magát.

- Hát persze, valami komoly dologról beszélünk, te pedig bejelented, hogy pisilned kell. Tipikus!

- Na! Most miért? Tudom, hogy pont ezért szeretsz.

- Hát persze – húzta közelebb, majd ajkait a lány szájára tapasztotta. Azonban Deanna gyorsan elhúzódott, majd rohamtempóban megindult a vécé felé.

Beérve a helyiségbe gyorsan felhajtotta az ülőkét, letérdelt, majd kiadta magából az aznapi bevitt táplálékot. Mostanában sokszor került ebbe a helyzetbe, azonban még egyszer sem mondta el TaeSannak. Nem tudta mégis mire gondoljon, úgy tervezte, hogy majd elmegy Amerikában egy orvoshoz, azonban egyre többet ötlött fel benne egy gondolat. Egy gondolat, aminek ő igazán örült volna, viszont TaeSan és a szülei már lehet kevésbé. Kevin imádná – gondolta, majd felállt, a csaphoz ment, és kiöblítette a száját.

Visszafelé meglátta, amint HyeRi kiszáll a medencéből. Rögtön felismerte a lányt, és megindult feléjük. Mikor elment a saját helyük mellett TaeSan megállította.

- Ott van HyeRi, köszönök nekik – biccentett az említett felé, mire TaeSan bólintott egyet.

Deanna egyre közelebb került a kiszemelt társasághoz, amikor megütötte a fülét, egy érdekes mondat, és leguggolt a bokor mellé. TaeSan amolyan most-komolyan-hallgatózol fejjel nézett rá, mire Deanna bólintott, a fiú pedig szórakozottan felnevetett.

- Mióta megcsináltattam a tetoválásom, folyamatosan álmodok – mondta HyeRi az édesanyjának. – Egy fiúval, de ez a fiú valami eszméletlen, anya! Annyira csodálatos, hogy az hihetetlen. Minden éjjel vele álmodok, találkozunk, és elvagyunk. Minden ugyan olyan az álmomban, mint itt. A szagok, az érzések, a tapintás. Minden teljesen valóságos, és amikor felébredek mindenre emlékszem, kivéve a fontos dolgokra. Ott is ott volt nekem JiHoo, azonban ez a fiú elfeledtette velem. Mindig, amikor vele vagyok, megszűnik minden. Ő mondta el azt is, hogy JiHoo megcsal, ugyanis ez is benne volt az álmomban. Ez a fiú is létezik, már láttam. Egyszerűen csak… nem tudom ki ez, és hogy hol találhatnám meg.

Deanna agya kikapcsolt. Nem hallott mást csak egy kis hangot a fejében, hogy igaza volt. TÉNYLEG IGAZA VOLT! Megtalálta a lányt, akit az öccse hónapok óta keres, aki ellopta Kevin szívét. Az egészhez csak annyi kellett, hogy megjelenjen. Végül is, egy fiúnak nem lehet annyi esze, hogy ezt kilogikázza.

TaeSan már épp ugrott volna fel a helyéről, amikor meglátta barátnője kábult állapotát, azonban Deanna időben magához tért. Nem tudta épp hol folyik a beszélgetés, és hogy mibe fog belenyúlni, de felpattant a bokor mögül.

- Szia HyeRi, és HyeRi barátnője – biccentett, majd karon ragadta a lányt, és elkezdte húzni a szállodába. Nem érdekelte, hogy mit szakított félbe, életbevágóan fontosnak tartotta, hogy HyeRi megtudja végre ki az a fiú, és az is volt. Hiszen hónapok óta csak erről szól az élete, hogy együtt lehessen álmai férfijával.

- Igazából ő az anyukám és-

- Az anyád? – esett le Deanna álla. – Jó, mindegy nem ez a lényeg. Mindent hallottam, amit az előbb mondtál – ragadta meg a két vállát Deanna.

- Akkor most be fogsz záratni? – nézett rá furán HyeRi.

- Ha bezáratlak, akkor csak az öcsémmel együtt, ugyanis neki is ugyan ez a problémája – vigyorgott.

- T-tessék?

- A fiú, akit keresel… Szóval az a fiú az öcsém, és remélhetőleg ő most pont nálatok van, és szidja az eget, hogy te most nem vagy otthon.

- Én ezt nem értem, egyáltalán mit keresel itt?

- Most nem ez a lényeg HyeRi! Hanem, hogy nem kell tovább keresnetek egymást. Mégis mennyi lehet az esélye annak, hogy nem csak ti ketten álmodtok folyamatosan ugyan azzal az emberrel?

HyeRi gondolatai össze-vissza cikáztak a fejében. Deanna olyan gyorsan beszélt, és olyan értetlenül… HyeRi pedig még azt se fogta fel, hogy a lány itt van, nem hogy azt, hogy miről beszél. Elveszett tekintetét látva Deanna sóhajtott, majd folytatta.

- A fiú, akivel minden este álmodni szoktál, az az öcsém; Kevin Woo!