Chapter Fifteen

Sziasztok! ^^

Tudom, hogy most is rengeteget késtem az új résszel, de épp túlvagyok egy költözésen, és nem volt időm se lehetőségem, hogy kitegyem :( Nagyon sajnálom! Remélhetőleg a következő részt időben fogom hozni nektek ^^

 Kellemes olvasást! Chu~

*MinAh POV*

Miután a lányoknak elmondtam, hogy mi is történt azalatt a bizonyos harmadik óra alatt, már csak annyi volt a feladatom, hogy SoJin unnieval is megosszam a történteket. Igazából nem nagyon tudom, hogy miként hozhatnám fel neki. Egyszerűen oda kéne mennem, hogy: Unnie! Képzeld el, randizni fogok Lee KiSeoppal! Örülsz? nem hangzik valami jól... Meg aztán el se hinné.

Lehet tanácsot kéne kérnem Yurától vagy HyeRitől - gondoltam majd felálltam az ágyamról és HyeRi-yah szobája felé igyekeztem. Benyitottam, de a látvány nagyon is lelombozott. Nem volt ott! Hol a fenében van ez a nő?! Aish! Szépen átsétáltam AhYoung szobájába, de őrült nagy szerencsémre ő se volt ott. Hát mi van ma mindenkivel? Máskor mindig itt gubbasztanak a szobában. Jellemző, hogy akkor nincsenek sehol, mikor szükség van rájuk...

Utolsó reményében megnéztem a fürdőszobákban és minden lehetséges helyen, de sehol sem voltak. Nem hiszem el... Most egyedül kell megoldanom. Habár az én problémám szóval magától értetődő, hogy nekem kell megoldanom, de azért jó lett volna, ha segít valamelyik. Mindegy, menni fog! - vettem egy mély levegőt majd a konyhába vettem lépteim.

Mikor megláttam, hogy nem csak Jinnie, de még AhYoung is ott ül az állam legszívesebben a padlót súrolta volna. Azonban nem hagyhattam, hogy feltegyék a "Mi bajod?" kérdést, ezért csak aranyosan mosolyogtam és helyet foglaltam mellettük. Fighting MinAh! - biztattam magam belülről majd megszólaltam, de nem egészen úgy, ahogy terveztem.

- Mi jót csináltok? - fontam össze ujjaim.

- Csak beszélgetünk - vont vállat Yura.

- És~~ miről? - faggatóztam tovább.

- Csak a mai nap történéseiről - mosolygott SoJin.

- Épp azt mesélem, hogy egyesek mennyire túl tudják dramatizálni a helyzetet - jelent meg egy fintor Yura arcán.

- Áhh, ShiRára gondolsz? - bólogattam, hogy megvan a szál.

- Igen! - csattant fel. - Egyszer megverem - szorította ökölbe kezeit. Erre az akciójára SoJin kezét Yura öklére simította ezzel lenyugtatva őt.

- Tényleg túlzás volt, amit ma csinált, de ne süllyedj le az ő szintjére - ajánlotta SoJin. Teljes mértékben igaza volt, az ilyen emberekkel nem kell foglalkozni... Igaz nagyon nehéz leignorálni őket, de muszáj.

Egyébként az a bizonyos eset, amiről most szó van, egyszerű hierarchiai megkülönböztetésen alapul... ShiRa próbálna a fiúk agyi - vagy inkább haladjunk lefelé -, központjában elhelyezkedni csak épp ott Yura foglal helyet... A csaj nem tudja elviselni, hogy a fiúk nyolcvan százaléka Yurát és nem őt akarja az ágyban tudni. Az már más kérdés, hogy nem fogja fel, hogy AhYoungot ez cseppet sem érdekli.

Ezért a kis ellentétért ma az ebédlőben ShiRa "véletlenül" megbotlott és hát Yura látta kárát. Azt hinné az ember, hogy az egyetemen már normális emberek vannak, de nem... És ha ez nem lenne elég, mind a ketten oda vannak Kim JongInért.  Szerintem ezzel mindent elárultam.

- Oh, és ezek előtt még HyeRi is lerúgott! - panaszkodott barátnőm. Na, helyben vagyunk...

- Hogy mit csinált? - képedt el SoJin. - Megint összevesztettek? - biggyesztette le ajkát.

- Dehogyis! - rázta fejét. - Ez MinAh miatt volt - mutatott rám én meg csak hápogni tudtam.

- Nem is igaz! - tiltakoztam. - Most miért kensz rám ilyeneket?

- Azért rúgott le, mert téged kirángattak és túlságosan meglepődött, amit én bántam meg! - nézett rám összeszűkített szemekkel. Igen AhYoung ennél jobban fel se hozhatnád a témát! Köszönöm, hogy segítesz... 

- Álj, álj, álj! - tette fel kezeit Jinnie. - Miről maradtam le? - cikázott tekintete közöttünk.

- MinAh most már te jössz - rakta kezét vállamra Yura, majd egy bocsánatkérő mosoly kíséretében magunkra hagyott. SoJin magyarázatra váró tekintettel méregetett. Már biztos levágta, hogy rossz dolog mivel nem mondtam el neki magamtól.

- Unnie - kezdtem aranyosan.

- Ne kertelj MinAh! - parancsolt rám. Megkerülte a pultot és ezúttal ő volt mellettem nem Yura. - Csak az igazat. Gyerünk. Mit csináltál már? - sóhajtott.

- Mikor HyeRivel elmentünk megcsináltatni a tetoválást össze ütköztem Lee KiSeoppal - nyeltem nagyot.

- Nem! Ugye nem? MinAh mond, hogy nem - rázta a fejét. Most miért esett ennyire kétségbe?

- Megkeresett ma... Számot cseréltünk és randizni fogunk Unnie - motyogtam.

- MinAh, ha jót akarsz magadnak, akkor nem kerülsz vele olyan kapcsolatba - nézett mélyen a szemembe. Tudtam, hogy nem fog neki örülni, na de hogy ennyire!

- De miért SoJin? - sóhajtottam. - Miért ne randizhatnék vele? Hiszen... Megkeresett.

- Te nem ismered őt MinAh. Hidd el jobb lesz neked, ha elkerülöd - fogta két keze közé az enyémeket.

- Épp ez az, hogy nem ismerem. Meg akarom őt ismerni - mosolyodtam el halványan.

- De ő nem megismerni akar - nyögte ki egy sajnáló pillantással. - KiSeop ő sose ismerkedni akar...

- Ezt most úgy kéne értenem, hogy? - néztem rá kétségbeesetten, bólintott. Az nem lehet. Ő nem lehet olyan. Biztos csak kitalálta, hogy letegyek róla. - Honnan tudhatnád, hogy mit érez?

- Ha majd meglátod a szerződést, jusson eszedbe, hogy én megmondtam! Felnőtt nő vagy, azt csinálsz, amit akarsz. De ne feledd, hogy én figyelmeztettelek. KiSeop nehéz eset... Még egy komoly kapcsolata sem volt - mondta el a valóságot SoJin, azonban engem még ez se érdekelt. Valamiért teljesen magával ragadott. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Velem más lesz. Majd én teszek róla!

- Lehet most más lesz... Lehet most tényleg komolyan veszi - suttogtam reménykedve, miközben a könnyeim elkezdtek gyülekezni. Most miért sírok? Miatta? Azért mert ilyen? Vajon hány nőt vert át?

- Nem hiszem MinAh. Minden esetre én nem foglak vissza tartani. Elmondtam a véleményem, most már nem fogok szent beszédeket tartani. Nem támogatom, de ha úgy van, melletted leszek - simította hátra hajam.

- Köszönöm Unnie - mosolyodtam el halványan. - Szeretlek - öleltem jó szorosan magamhoz.

- Én is szeretlek MinAh - viszonozta ölelésem.

*KiSeop POV*

Kiderült, hogy a fárasztó próba előtt még egy fotózás is be van tervezve. Nem bántam, ugyanis MinAh-sshivel összejöttek a dolgok. Az már máskérdés, hogy Kevin elcibált onnan... Pedig el akartam neki mondani, hogy nem vagyok a hosszú kapcsolatok híve. De most már mindegy. Kevinnek is had legyen egy jó napja.

Majdnem kinyírt minket - ez tény -, de túléltük és ez a lényeg. Talán egy kicsit elvetettem a sulykot, amikor nem is volt ott az a némber. Ebből a szempontból nekem szerencsém volt, mert SoYeon hajlandó volt elárulni a kulcsfontosságú információkat MinAhról. Azonban a kis maknaenak szinte semmit nem árult el.

Köszönöm Istenem, hogy nem az én dolgomat nehezítetted meg ilyes formában! Lehet, hogyha ennyi energiát kellett volna MinAh-ra fordítanom, nem is kerestem volna meg, hanem inkább hagyom a francba... Ezt most nem azért mondom, mert lusta vagyok vagy ilyesmi. Inkább csak fölöslegesnek tartom, hogy ennyi energiát pazaroljak egy nőre.

Tükörképemmel farkasszemet nézve töltöttem az időm. Aj az iPad fogságába esett, Hoon és SooHyun egymásra találtak, Kevin Elisonnal szórakozott így nekem már csak a tükörképem maradt. Nem baj, legalább egy értelmes emberrel kerültem össze. Imádtam a tükörben nézni magam... Lehet, hogy hiú vagyok, de nem érdekel. Egy biztos; nem véletlen, hogy én vagyok a visual!

Egyébként SoJint vártuk, hogy végre betoppanjon és elkészítse a sminket a fotózásra. Még volt tíz kerek perce szóval még van elég ideje, hogy betoppanjon. A várakozásba úgy döntöttem, hogy csinálok egy selca-t. Úgyis olyan jól nézek most ki és a rajongók is örülni fognak neki. Előkaptam a telefonom majd elkezdtem pózolgatni a kamerának. Legalább bemelegítek egy kicsit a fotózásra.

Hirtelen nyílt az ajtó majd hangos csapódással zárult be. Szinte fel sem eszméltem és egy erős lökés hatására a széken kötöttem ki, a telefonom majdnem kirepült a kezemből, de időben el tudtam kapni. Feszülten néztem fel az elkövetőre, aki összefont karokkal és bíráló szempárral tornyosult felém.

- Lee KiSeop... most hagyd abba, míg szépen mondom! - sziszegte SoJin.

- Elment az eszed? Majdnem elejtettem a telefont! - morgolódtam.

- Kit érdekel a telefonod? - kapta ki a kezemből majd a tükör előtt levő pultra dobta. A többiek kíváncsi tekintettel méregettek minket és várták, hogy mi fog kisülni ebből.

Ritkán látni Noonat ilyennek, mindig nyugodt vagy velünk szórakozik, nem érdekli, hogyha elmegy az eszünk, ő is nyaralni küldi a sajátját. Ezek ellenére tökéletes munkát szokott végezni. Általában akkor ilyen ingerült, amikor a családjáról van szó vagy a lakótársairól, de még akkor sem támad nekünk. Vagyis nekem!

- Miért? Miért pont ő? Annyi lány van ezen a világon rajta kívül... - túrt hajába idegesen. - Neked mégis ő kell. Miért?

Most ő miről is beszél pontosan? Addig levágtam, hogy valami csajról, de melyikről? Oké vegyük sorra az elmúlt hetek áldozatait. Ott volt HaNeul, JiYeon,...,....,... és MinAh. De MinAh-val még semmit nem csináltam szóval őt ki kell zárni, azt meg nem hiszem, hogy EunHee miatt ugrana nekem, mikor az a nő is olyan fajta lehet, mint én.

- K-kiről is beszélsz pontosan? - kérdeztem félig behunyt szemmel, ugyanis vártam a csattanó pofont. Nem jött... ehelyett csak egy "ch" hagyta el a száját.

- Látod - nézett rám komoly tekintettel. - Pont ezért, pont ez az, amiért féltem tőled a barátnőimet... Ezért nem akarom, hogy kikezdj vele. Hogy csak egy újabb név legyen a sok között - sóhajtott. Szeméből szín tiszta aggodalom sugárzódott. - Sose akartam őket ide hozni, méghozzá miattad. Igaz a mondás, miszerint van, amit nem lehet elkerülni... Egyszerűen csak felejtsd el őt. Jó? - hangjából kihallatszódott a féltés. Felejtsem el... Ne. Akkor a jelenembe kell lennie. Ez ő lesz...

- MinAh - mondtam szomorúan. - Ugye róla van szó? - sóhajtottam lemondóan.

- Mégis ki másról lenne, te szemét! - ütötte meg a vállam. Oké ez most egyszerre sok infó. Szóval MinAh és SoJin együtt élnek? Ez csak valami rossz vicc lehet. Nehogy már ilyen szerencsétlen legyek! Miért pont őt kellett kifognom? Aigoo! Most mit tegyek? Ha elnevetem magam, miszerint ez csak vicc, SoJin tényleg kinyír...

- SoJin én nem tudtam - tártam szét a karom. - Ha tudtam volna, a közelébe se megyek. De túlságosan vonz... Muszáj voltam megkeresni.

- Megtaláltad, szóval most már le is állhatsz - jelentette ki.

- Sajnálom Jinnie, nem fogom megtenni - néztem szemeibe. - Tényleg érdekel. Nincs hátsó szándék, se kihasználás, se szerződés... Csak színtiszta kedvelés - vontam vállat.

- Miért kéne neked hinnem? Nincs rá garancia, hogy pont most jött meg az eszed. Őt is ugyanúgy ki fogod használni és átverni, mint a többit - vágta hozzám.

- Igazad van semmi garancia, de nem fogom átverni, kihasználni és leállni meg főképp nem. Sajnálom, hogy pont a lakótársad, de szokj hozzá. Mostantól többet fogsz hallani rólam - mosolyodtam el.

- Szerencséd, hogy megígértem MinAh-nak, hogy békén hagylak titeket - szorította ökölbe kezeit. - De jól jegyezd meg KiSeop, hogyha csak egy haja szála is meggörbül... Esküszöm, nem hagyom annyiban! - nézett rám fenyegetően majd megfordult tengelye körül, tenyerét összecsapta, felvett egy mosolyt és a többi szavát már a csapathoz intézte. - Most pedig lássunk munkához.

- Noona - kezdte Kevin. - MinAh tényleg veled él?

- Igen - mosolygott.

- Hogyha őt már úgyis kinézte Seoppie, nem hoznád el a többieket? - kérdezte ártatlan szemekkel. Minek neki a többi csaj? Talán reménykedik benne, hogy ott van a lány az álmából? Elég érdekes lenne. SoJin biztos kifutna a világból. Habár szerintem még mindig jobban örülne annak, hogyha az angyali Kevin lenne a választott és nem én...

- Ne is álmodj róla - kuncogott és elkezdte azt, amiért idejött.

A fotózás elég gördülékenyen ment. A smink elkészítése után SoJin már le is lépett, ugyanis valami fontos megbeszélésre kellett mennie. Én egyáltalán nem hiányoltam. A kis szóváltásunk után eléggé feszült lett közöttünk a hangulat és ez egyáltalán nem volt ínyemre. Máskor egy csomót beszélünk, most meg úgy nézett rám, mint akit meg akar ölni, én meg csak lapítottam ott és meg se mertem mukkanni... Mindegy, túlestem rajta.

Nadrágom próbáltam magamra erőszakolni, miközben Hoon ütögette meg ujjával vállamat. Fejemmel kérdőn rápillantottam.

- Ezt elejtetted - mutatta fel a papírt, amire EunHee telefonszáma volt felírva. Épp kikaptam volna kezéből, amikor elrántotta és hátrált pár lépést. - Nézzük csak kinek a száma - húzódott gonosz mosolyra szája.

- Add vissza... - mondtam fenyegető hangvételben.

- Miért tenné? - vette ki kezéből Eli a papír fecnit majd megkerülte Hoont és karjával vállára támaszkodott. Szétnyitotta a lapot és felolvasta a számot.

- EunHee - mondta a lapon látható nevet, szemöldökét felvonta és válaszra várva méregetett. - Ki a fene azaz EunHee? Eddig nem MinAh volt?

- KiSeopnak megszokott, hogy egyszerre több is van, nem? - pillantott fel telefonja mögül Aj.

- Hát most egyáltalán nem erről van szó! - tiltakoztam. Oké, hogy imádom a nőket és eléggé aktívan állok hozzá a válogatáshoz, de ettől függetlenül nem kéne mindig felhozniuk! - Csak... Egy csaj - vontam vállat hetykén.

- Annak az egyetemnek az igazgatója, amibe MinAh-sshi jár - osztotta meg az igazságot Kevin a többiekkel, mire a szájukat egy sokat mondó "huuuuu" hagyta el...

- Ez teljesítmény - bólogatott elismerően SooHyun.

- Nem hittem volna, hogy KiSeopnak még ilyen helyen is sikere van - sóhajtott Eli, átadta a lapot Hoonnak majd letörten visszaült a kanapéra. Nem tehetek róla, hogy ilyen tulajdonságokkal áldott meg a sors és tudom is használni őket...

- Kösz Kevin! Tényleg - villantottam meg neki egy gúnyos mosolyt. - Most már adjátok vissza - kaptam ki Hoon kezéből a papír fecnit.

- Most mi ez a fej? - állt fel Kevin. - Igazuk van... Mindenki tudja, hogy úgyse lesz hosszú életű a kapcsolatod MinAh-val. Már előre sajnálom szegény lányt! - mondta ingerülten. Most ennek mi baja?

- Túlságosan ellenem vagytok! Nem, hogy támogatnátok végre és bíznátok bennem... Nem, ti adjátok alám a lovat. Köszönöm szépen, csodás csapattársak vagytok! - adtam hangot gondolataimnak. Kirohanásom közben hol az egyik, hol másik bandatagra néztem. Kissé elegem lett ebből az egészből. Ha csak ezt tudják fújni, inkább maradjanak némán...

- KiSeop legalább magadnak ne hazudnál! - csapott az asztalra Kevin. - Meg akartad találni és mindent tálcán kaptál - fejét oldalra fordította egy pillanatra. -, de miért? Hogy aztán egy hétig élvezd?

- Áhh - jöttem rá a megoldásra. -, szóval itt van a kutya elásva? Neked az a bajod, hogy te nem találod azt a lányt és nem az, hogy én milyen vagyok! - jelentettem ki, mire Kevin lesütötte tekintetét. - Ugye, ugye? Cöh... - ráztam meg hitetlenül fejem.

- Kevinnek tetszik valaki? - kérdezte SooHyun, azonban egyikünk se foglalkozott vele. 

- És? Ettől függetlenül még igazam van! - kiabálta. - Ha tényleg kibírnád MinAh-val eleve el se tetted volna a telefonszámot! Te is tudod, hogy nem fogod bírni - mosolyodott el kárörvendően Kevin. Ennyire kibukott volna, a miatt a lány miatt? Igaz néha szokott ilyen lenni, de az nagyon ritka. Általában ő mindig a biztató oldalon áll. Ennyire elkeseredett lenne?

- Hát te meghibbantál - vágtam oda majd sarkon fordultam és megindultam kifelé.

- Ha nem így van, dobd el EunHee-sshi számát! - szólt utánam. Mély levegőt vettem és a kukához fordultam. Lassú, kimért léptekkel haladtam. Tényleg kidobom? Nem tudom megtenni... Vagy mégis? - kérdeztem magamtól a kuka előtt állva. Kezem a kuka felé emeltem, benne a papírral. Ha kidobom, ki kell kukáznom. Nem fogok kukázni. Összeszorítottam a szemeim majd úgy döntöttem; leszarom! Nem érdekel, mit szólnak, nem fogom kidobni! Idegesen, csalódottan és feldúltan hagytam el a próbatermet.

- SoJin noonának igaza volt... - hallottam még Kevin hangját. Igen igaza volt! És? Csesszék meg! Hogy lehetek ennyire... Ennyire gyenge? Igazi férfi vagyok én egyáltalán?! Nem bírtam kidobni egy idióta telefonszámot, te jó ég! Mennyire szánalmas... Elkeseredettségemben kezem ökölbe szorítottam majd egy nagyot ütöttem az előttem levő falba.

- Aish! - morgolódtam.