Chapter Thirteen

Sziasztok! ^^

Őszintén sajnálom, hogy az utóbbi pár hétben nem hoztam részt, de annyira el vagyok havazva, hogy magamra nincs időm TT_____TT Remélem jövőhéten megint fogok tudni hozni egy frisst, de nem ígérek semmit :( Félő, hogy nem tudom betartani... Ettől függetlenül remélem nem pártoltatok el az olvasástól, és türelmesen vártátok az új részt, mert msot itt van :D Remélhetőled, hogyha már nem leszek kollégista rátudok állni esténként az írásra *-* Majd megláttjuk! Addig is...

 Kellemes olvasást! Chu~

*KiSeop POV*

Elmémben még mindig a pár perccel ezelőtt történtek cikáztak. Nem hittem volna, hogy egyszer egy neves egyetem igazgatója fogja átbaszni a fejemet. De, megtörtént... Nagyon nagy volt! Elég belevaló csaj, és ez nekem tetszik. Nem mondom azt, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy megfektetem. Mikor megláttam rögtön az ágyamban akartam tudni. A korkülönbség nem igazán érdekelt eddig se, és ezután se fog. Ha mind a két fél csak azt akarja, akkor nem mindegy?

Aztán bejelentette, hogy leszbikus. Kissé... Lesokkoltam. Nem tudtam elképzelni, hogy pont ő leszbikus lenne. Persze kiderült, hogy az egész csak átverés és igazából biszex. Ez pedig csak még jobban felcsigázott. Már eleve a kora miatt tapasztaltabb, mint én, és hogy még mind a két nemi területen is otthon legyen! Főnyeremény. Az pedig, hogy szívesen benne lenne csak hab a tortán.

Viszont itt volt MinAh-sshi... meg persze a Kevinnek való bizonyítási vágyam. Nem hitte el, hogy ezzel a lánnyal komolyan gondolom. Pedig ez most tényleg más, mint a többi. Úgyhogy már csak ezért sem kerülhetek össze EunHee-vel. De! Még nem vagyok együtt MinAh-val szóval nincs kizárva, hogy az igazgatónő asztalán kössünk ki. Az pedig, hogy szabad emberként, mit csinálok, nem számit. Kev, majd kössön belém akkor, ha már együtt leszek valakivel. Addig pedig hallgass a neve. Úgyhogy Kim EunHee igazán felforgatta lelki világom. Eddig csak MinAh járt a fejemben, de most, hogy itt van egy kínálkozó alkalom a rosszalkodásra, rögtön meginogtam.

Talán ez jel lenne, hogy még nem vagyok kész egy komoly kapcsolatra? Hogy most hagyjam abba, még mielőtt kikészíteném ennek az angyali lánynak a lelki világát? Lehetséges, de mit tegyek, ha akarom őt? Egyszerűen muszáj, vagyok megszerezni.

A számot mindenesetre eltettem, és meg is fogom őrizni. Fölösleges lenne tagadnom, hogy az igazgató nő beindította a fantáziám, mert nagyon is megtette. Most már csak a megfelelő alkalmat kell kivárnom.

MinAh-sshi eszméletlenül puha kezét szorongatva, sietős léptekkel próbáltam egy nyugodt helyet találni, ahol végre kettesben lehetek vele. Kevin valószínűleg most a föld alá kíván, de ez cseppet sem érdekel. Most csak az a lényeg, hogy MinAh-val minden sínen menjen. Meg persze, hogy ne veszítsem el EunHee számát...

Hosszas szaladgálás és kacskaringózás után végül egy üres teremben kötöttünk ki. Lekaptam arcomról a maszkot - ami a rajongók miatt szükséges -, és felé néztem. Mind a ketten csak bámultuk a másikat. Elvesztem mandula szemeiben, amiből most a merő értetlenség áradt. Nem tudtam mit kéne tennem. Most, hogy itt álltam vele szemtől szemben...

Teljesen elhagyott minden önbizalmam. Szedd össze magad! Veled ilyen nem történhet. Te Lee KiSeop vagy, az istenit! Meg kell nevettetnem - tört elő megint a gondolat, ami az első alkalommal is. Boldogságot akarok hozni az életébe. Pontosan ezt akarom.

Igazából addig, hogy megkeresem minden el volt tervezve, viszont azon, hogy mit fogok tenni miután szemtől szemben állunk egymással, még egyszer sem gondolkoztam el. Legszívesebben lesmárolnám, azonban ez így körülbelül tíz másodperc ismeretség után elég furcsa lenne. De akkor mégis mit tegyek?

- KiSeop?! - szólalt meg először. Hangjából teljes meglepettség, hitetlenség és egy kis öröm áradt. Először meglepődtem azon, hogy tudja a nevem, de aztán rájöttem, hogy híresség vagyok... Meg hát én is tudom az övét. Szóval ő is simán visszamehetett SoYeonhoz.

- I-igen? - makogtam zavartan. Nekem kellett volna először megszólalnom... Ez nem fair. Így most ő irányít?!

- Te meg mit keresel itt? - értetlenkedett. Milyen aranyos. Olyan közvetlenül beszél velem. Ez kell nekem. Teljes mértékben. Nem egy fan, aki elsírja magát a közelemben vagy megsüketít... Persze tisztelet a kivételnek! A kivétel mindig nagyon fontos! Ők erősítik a szabályt, meg minden ilyesmit. 

- Hát nem egyértelmű? - vontam fel az egyik szemöldököm.

- Hát nem - rázta a fejét. - Idejön egy idol, akivel összeütköztem körülbelül két másodpercre, és berángat egy üres terembe, de miért? - fejtette ki aggályait, miközben leült az egyik padra, majd összefonta karjait mellkasa előtt.

- Öm... Igazából magam sem tudom - túrtam hajamba, majd mellé ültem. Két kezem hátra tettem a padon és azokon támaszkodtam meg. - Csak... Meg akarlak ismerni - sóhajtottam. - Elég idióta ötlet volt mi?

- Az biztos - bólintott elismerően. - Nem is értem, hogy van neked erre időd.

- Már miért ne lenne? - lepődtem meg ezen állításán. Ha Kevinnek van holmi tetoválós izékre ideje, akkor nekem erre miért ne lehetne?

- Most Comeback-eltetek - vont vállat.

- Ez igaz, viszont még a nagy hercehurca előtt kaptunk egy szabadnapot - vázoltam fel a helyzetet.

- És te rám pazarolod? - kérdezte csodálkozva, miközben magára mutatott, azonban látszott rajta, hogy nagyon jól esik neki.

- Nem pazarlás - fordultam felé testemmel, jobb kezemet pedig bal karomra tettem, amivel még mindig támaszkodtam. Ellenállhatatlan mosolyom megvillantottam, ő pedig elpirult és kislányos zavarában lehajtotta fejét.

- Szerintem az - motyogta.

- Mondtam, hogy meg akarlak ismerni nem? - hajtottam le hozzá fejem, hogy szemébe tudjak nézni. - Talán... nem szeretnéd? - kapott el a pánik. Mi van, ha azt válaszolja, hogy pontosan? Az nem lehetséges! Olyat nekem nem mondhatnak. Még sose mondtak nekem nemet. Ne most kezdődjön ez el! Nem engedem!

- Persze, hogy szeretném! - pattant fel. - Csak... Ez olyan hihetetlen nekem. Mármint mikor összeütköztünk olyan furcsa érzés fogott el. Reméltem, hogy nem az volt az utolsó alkalom, hogy láttalak... Először nem tudtam ki vagy - futott végig arcán egy kínos mosoly. - Aztán megláttalak a Tv-ben és minden addigi reményem elhagyott. Most pedig beállítasz ide, és azt mondod meg akarsz ismerni. Eléggé abszurd nem gondolod? - vakargatta karját. Szeme zavartságot tükrözött.

- Akármilyen abszurd is, itt vagyok - álltam fel én is, majd széttártam karjaim. - Szóval örülnék, ha nem agyalnál ezen tovább, és nem keresnéd a miérteket, hanem csak sodródnál az árral - vontam vállat.

- Hogy találtál meg? - mondta ki a - nagy valószínűséggel -, régóta megfogalmazódott kérdését.

- A tetováló, SoYeon elmondta - vigyorogtam. - Régóta ismerjük, és hát könnyű volt szóra bírni - mondtam mire MinAh egy amolyan ezt-most-nem-mondod-komolyan fejet vágott. – Na, jó, győzködtem egy ideig. De a lényeg az, hogy elmondta, és most itt vagyok.

- És miért vártál eddig? - kért számon játékos hangnemben.

- Nem te mondtad, hogy elfoglalt ember vagyok? - böktem meg a hasát, mire mind a ketten elmosolyodtunk. Gyönyörű mosolya volt, és a szemei tényleg vele együtt nevettek. Tudtam! Túl édes számomra...

- De - kuncogott.

- Akkor? Kezdünk magunkkal valamit? - mentem hozzá közelebb. Kezem végigvezettem bal karján, majd végen gyengéden megfogtam kezét és ujjaival kezdtem játszani.

- Kezdünk – bólintott, majd rászorított kezemre én pedig ettől felbátorodva megfogtam a másik kezét is.

Ezúttal mindent teljesen másképp kell csinálnom. Most nem csak egy futó kalandot vagy alkalmanti szex partnert akarok. Most mást keresek, legalábbis benne mást. Meg aztán MinAh-sshi se tűnik egy olyan lánynak, aki csak azért együtt lenne valakivel.

Nehéz lesz. Igazából még nem nagyon csináltam ilyet. Lehetséges, hogy fogok hibákat véteni, sőt biztos... Azonban megpróbálom a legtöbbet kihozni magamból. Már csak MinAh-sshi miatt is.

Percekig csak néztük és tanulmányoztuk a másik minden négyzetméterét. Ahhoz képest, hogy ettől a lányok mennyire zavarban szoktak lenni, ő jól bírta és teljesen állta a pillantásom. Ez pedig nagyon is kedvemre tett. Csak vigyorogtunk és néztük a másikat.

- És - húzta el az é betűt, testsúlyát pedig sarkára helyezte így nekem kellett megtartanom. - Ezt fogjuk csinálni végig vagy kitalálunk valami mást is?

- Fontos, hogy megismerjük a másik testét is nem? - kérdeztem vissza meglehetősen kétértelműen, mire MinAh zavarba jött és ide-oda kapkodta fejét. Biztos nem tudta hova bújhatna el. - Ő... Nem úgy értettem - kaptam vállához. – Na, jó, akkor kezdjük itt – sóhajtottam, majd felálltam helyemről. Közelebb mentem hozzá és kezeim közé fogtam sima arcát. - Én... Szóval... - kezdtem, de nem tudtam, hogy mégis, hogyan mondhatnám el neki. Tiszta lapokkal akarok játszani, és ha már most titkolózok, hogy várjam el a bizalmat? - Nem olyan vagyok, mint a többi srác.

- Az biztos - nevetett fel. - Különleges vagy – mosolygott, jobb kezét az enyémre simította. - És nem csak azért, mert híres vagy.

- Nem is csak ezért vagyok más - világosítottam fel, mire egy kisebb o hagyta el a száját. - Nehéz eset vagyok - sóhajtottam. - A szerelem nem az én asztalom.

- Hidd el az enyém sem. Nem igazán voltam még szerelmes - vont vállat. - Talán egyszer vagy kétszer, de az sem a mindent elsöprő volt - kuncogott.

- Én egyszer sem - vallottam be. Tényleg nem voltam még szerelmes. Régóta csak azért kellett mindenki. Még gimiben se akartam komolyabban erre gondolni. Nem szerettem volna, hogy leláncoljanak... - Nem nagyon mondható rám, hogy a hossz... - mondtam volna, viszont ekkor kicsapódott a terem ajtaja. Na, ne már! MinAh-val szétrebbentünk aztán gyorsan feltettem a maszkomat. Fölösleges volt ugyanis Kevin volt az, aki ilyen tökéletes időzítéssel megzavart minket. - Ne már haver! - túrtam feszülten hajamba.

- Már mindenhol kerestelek! Hogy mertél ott hagyni?! - esett nekem hitetlenkedve. - Mindegy is - morgott. - Megtetted ezért most nagyon pipa vagyok! - vágott ideges fejet, amitől felettébb aranyos lett. - Remélem cseréltetek számot -  vigyorgott gonoszan.

- Ö... Még nem? - szólalt meg MinAh-sshi is.

- Na, akkor most gyorsan tegyétek meg, mert SooHyun hyung hívott, hogy menni kell - magyarázott. - Egyébként téged is keresett a rövid hajú kis barátnőd. Vagyis szerintem téged keresett, de idő közben másfelé tévedt az utunk.

- Aigoo! - kapta szája elé kezeit. - Ki rohant az óráról? - esett kétségbe MinAh, mire Kevin csak bólogatott. - Hát ez a lány meg van húzatva? - fogta a fejét. - Nem hiszem el... Meg kell keresnem - indult kifelé, de csuklójánál fogva vissza húztam.

- A szám - mondtam kérdő tekintetét látván. - A számod még nem adtad meg.

- Oh, tényleg a telefonszám – motyogta, majd előkapta a telefonját és túlestünk egy cserén. Gyorsan beírtam a számom, majd csináltam neki egy személyre szabott selca-t, amin ő csak vigyorgott. Ő is csinálni akart nekem, azonban számomra ez nem volt elég, így kénytelen volt maradni egy közös kép erejéig is.

Mindeközben Kevin csak toporgott türelmetlenül a fal mellett. Ezek után gyorsan loptam jövendőbeli barátnőmtől egy arcra puszit, amibe édesen belepirult, majd elhagyta a helyiséget.

- Akkor próba? - fordultam barátom felé, telefonom pedig zsebembe csúsztattam.

- Igen, körülbelül két óra múlva - vigyorgott gonoszan.

- Nem tehetted! - fakadtam ki.

- Ó, dehogynem! - bólintott örömittasan. - Most az én időm jön, KiSeoppie - veregetett vállba, majd kivezetett a teremből.

*MinAh POV*

Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ez igaz és tényleg megtörténik velem. Túl valósághű volt minden, mégis hihetetlen. Ilyen szinte lehetetlen, hogy megtörténjen, ráadásul pont velem. Hogy Lee KiSeop, a U-Kiss ügyeletes szépfiúja pont engem nézzen ki magának. Meg aztán a kinézés az csak egy dolog, de hogy még fel is kutasson! Lehetetlen... Mégis megtörtént.

Itt volt és kimenekített ennek az idegőrlő tanárnak a karmai közül. Az ötlete pedig, miszerint meg akar ismerni eléggé hülyén hangzott. Mármint egyszer találkoztunk körülbelül tíz másodpercre... Addig oké, hogy én nem bírom kiverni a fejemből őt, de fordítva ez már nem stimmel. Ő híresség, sokkal jobb nőket is megkaphatna! Mindezek ellenére hihetetlenül jól esett a tény, hogy rám áldozta az utolsó szabadnapját a nagy roham előtt.

Egyszerűen nem bírom épp ésszel felfogni. De minden olyan valóságos. Talán így érezhet HyeRi is az álmaiban? Minden olyan, mint a való életben azonban semmi sem igaz... Mi van, ha én is csak álmodom az egészet, mert túlságosan átvette az irányítást felettem HyeRi-yah abszurd elmélete? De az lehetetlen. Ez a valóság. Ugye? Aish! Inkább megkeresem ezt a nőt...

Az első utam a balett terembe vezetett, azonban ott nem találtam. Legjobb barátnőmtől felettébb nagy bátorság volt utánam rohanni az óra közepén. Ezek után minden vár rá órán csak jó dolog  nem. Valahogy el kéne intéznem neki a dolgokat. Végül is miattam rohant el. Én is utána mentem volna, ha két idegen emberhez kell kimennie. Talán ha felhívnám KiSeop-sshit... Á, nem. Nem zargathatom már most, ezért meg pláne nem.

Már azon gondolkoztam, hogy felhívom, de ha szembe találkozok a tanárral, ki üt az életből is, amiért elrejtettem a telefonom a ruhámban. Igazából így felettébb kényelmetlen balettozni, de amint ma megtapasztaltuk mindig jó, ha kéznél van a telefon!

- MinAh! - rántott ki elmélkedésemből HyeRi fojtogató ölelése. - Már azt hittem elraboltak! Jól vagy? - húzódott hátrébb, majd az arcomat kezdte fogdosni. - Aigoo! Halálra aggódtam magam! - szorított újra. - Mi történt?

- Ha el... Engednél... El tudnám mondani - nyögdécseltem.

- Bocsánat - engedett el rögtön, majd kínosan rám mosolygott. - Egyszerűen alig bírom magam féken tartani! Na, mond mi volt vagy ki volt - bökdösött, mire elpirultam.

- Először ígérd meg, hogy el fogod hinni - néztem rá fenyegetően.

- Azok után, hogy te elhitted az én idióta elméletem... Nincs olyan, amit ne hinnék el neked - kuncogott.